Tél tábornok több mint 120 napja tartja állásait...

Nem akar vége szakadni...

Sokan kérdezik tőlem otthonról mostanság, hogy "Ugye már elolvadt a hó?". Bizony jó lenne, de a jelenlegi állás szerint nem tudom, mikor van erre reális esély. Lassan vége a márciusnak, de a tél makacsul tartja magát, néhány olvadós nap kivételével. Azért a hó mennyisége szép lassan csökken (átalakul jéggé), de a hitetlenkedők kedvéért beteszek ide egy képet és videót (mindkettő ma reggel készült) a kertben uralkodó állapotokról. Ma reggel szakadó hóra ébredtünk hát ismét, az éjszaka alatt megint leesett pár centi. Ez még hagyján, csütörtökre és péntekre is hasonlót mondanak, és úgy nézi erre a hétre is búcsút mondhatunk az olvadásnak, mert a hét második felére -12 és -20 Celsius fok közé eső hőmérsékletet prognosztizálnak. Így aztán egyre valószínűbb, hogy amikor majd Krétáról hazajövök április közepén, még mindig hóval fogok találkozni...

Kalapkompozíció...

Szép hosszú tehát a tél, túl vagyunk már a negyedik hónapon, tavaly novermber közepén kezdődött. De térjünk vissza az elmúlt héthez. Nóri csütörtökön nem ment oviba, de szerencsére a pocija aznap rendbejött. Sajnos így az aznapi ovis mulatságról lemaradt: "Kalap napot" tartottak. Hogy ez pontosan mit jelent, sajnos így nem tudtuk meg, előzetesen annyit mondtak, hogy valamilyen vicces kalapban kell megejelenni. Nóri kalapja elkészült szerda este, de akkor még nem tudtuk, hogy milyen meglepetéseket tartogat az éjszaka...

Szerencsére csütörtökön egész nap jól volt, és péntek reggel is, így mehetett pénteken oviba. A fején a daganatok lejjebb mentek, de teljesen nem múltak el, most már szép színesek is. Utánaolvastam, hogy mire számíthatunk, sajnos akár hónapokig is eltarthat egy ilyen vérömleny felszívódása, gyerektől és körülményektől függően. Odahaza vannak kenőcsök és krémek, amelyekkel a felszívódást fel lehetne gyorsítani (árnika és fekete nadálytő tartalmú krémek), ma megpróbálok utánajárni az itteni gyógyszertárakban, hogy van-e ilyesmi. Úgy lett volna igazi, ha Nórit be tudom vinni magammal, hogy a patikus lássa élőben a problémát, de tegnap minden praktikát bevetve sem sikerült rávennem, hogy elinduljunk, szombaton meg nem jutott eszembe, pedig bent jártunk a városban. Szombatra programunk volt ismét, református Istentisztelet volt a Dóm templomban (ugyanott, mint karácsony előtt), utána pedig összejövetel a Magyar Intézetben.

Sajnos Netti előző este nem volt valami jól, és még szombaton sem, így kettesben mentünk Nórival. Előtte vettünk némi kész süteményt a Rimiben a bulira, megebédeltünk a Mekiben, majd úgy mentünk a templomba. Kapott a hamburgeres cégtől ajándékba egy lufit, ezzel jól eljátszottak délután. A templomban viszonylag türelmes volt, bár most nem volt olyan hosszú, mint karácsony előtt. Nem voltunk olyan sokan sem, a Magyar Intézetben is alig voltunk. Mindenki kirakta az asztalra ismét, amit hozott, én is feldaraboltam a süteményeket. (Eredetileg úgy terveztük, hogy sütünk paprikás csigát, de ez elmaradt...) Mindenkinek nagyon ízlettek a sütemények, a tiszteletes úr és a felesége kiváltképp lelkes volt: minden áron el akarták kérni a receptet. Ki kellett szegényeket ábrándítanom, hogy a receptet sajnos nem tudom, ezúttal csak leemeltem a dobozt a polcról...

Ott volt az a srác is családostul, akivel múltkor összefutottunk az uszodában, no meg persze Csabáék is Nórával és Anikóval. A lányok jól kirohangálták és kilufizták magukat a nagyteremben, időnként átjöttek a könyvtárba némi kaja és ital utánpótlásért.

- Jaj, Nóri elfáradtam, mit csináljunk?
- Hát lovacskázzunk...
- Jó, álljunk fel...

- Ide szépen feljössz a vállamra, simán elbírlak...
- Nem hiszem én azt...
- De de...

- Na látod, hogy elbírlak...
- Segítség, tegyél le....

Sajnos a buli ezúttal nem tartott olyan sokáig, főleg azért, mert a tiszteletes úr és felesége a fél hatos hajóval ment vissza Stockholmba. Ez a komp meg szinte olyan, mint a repülőgép: 45 perccel indulás előtt ott kell lennie mindenkinek. Csabáék vitték őket a komphoz, így aztán a játszótársak is eltűntek. János  hazavitt minket kocsival, de nem akart bejönni, sok dolga volt még estéig, és operába is készült.

Na, ki az aranyosabb?

Másnap be akartam vinni Nórit a városba, mint már írtam, de nem állt kötélnek, így egész napra otthon maradtunk: "Azt szeretem, ha szabadságon az egész család itthon van együtt. Nem szeretek a városba menni...", és hasonlók hangzottak el.

Az utolsó mellékelt kép szombat este készült, tán látszik valamennyire rajta a dudor. A legtöbb orvosi vélemény szerint magától eloszlik, felszívódik, nem kell vele foglalkozni, de én azért szeretném mihamarább eltüntetni.

Ma megint rám szakadt egy rakás új meló idebent, pedig mindkét főnök távol van, mégis tudnak munkát osztani. Úgyhogy átalakítottam a "heti munkatervemet", lassanként mindenre húsz perces etapok jutnak naponta...

Ha minden jól megy, akkor ma elmegyünk uszodába...:)