Nóri 6 éves!

Úgy döntöttem, hogy a norfolki események taglalását elhalasztom, igazából az úgyis egy másik történet, ha lesz majd időm, megírom, ígérem. Inkább az itteni történésekre koncentrálok most, amíg van egy kis időm. Szóval péntek délben értem vissza Tallinnba múlt héten, és hamar visszazökkentem a hidegbe, a reptérről kilpéve megcsapott a jeges szél, amit odaát egész jól sikerült már elfelejtenem. Nem mentem vissza a csarnokba, mert nem tudtam honnan érkeznek Nettiék, arra számítottam, hogy az érkezési oldalhoz jönnek fel a kocsival. Meg is érkeztek hamarosan, de a lenti parkolóban álltak meg.

Nem aludtam semmit az utazás megkezdése óta (előző nap délután kettőkor szállt fel a gépem Norfolkból), tudatosan próbáltam ébren maradni, hogy este normális időben le tudjak feküdni, és hátha akkor majd könnyebb lesz a visszazökkenés. Ez volt a terv. Ehhez képest már a kocsiban majdnem elaludtam. Hozzáteszem, már Helsinkiben a reptéren nagyon küzdöttem, ott majdnem három órát kellett várnunk a csatlakozásra. Így amikor hazaértünk, inkább gyorsan beugrottam a kádba, hátha felfrissülök egy kicsit. Megérkezett a pénteki postával az egyik születésnapi küldemény Tolnáról, sajnos némelyik még a mai napig várat magára. Nem tudom, mi lehet a probléma, az utolsó ötletem az, hogy tán nem minden postás tudja odahaza, hogy mit jelent az "Estonia" név, de tudja a bánat. Mindenesetre Nóri nagyon várja a leveleket, tán még megjönnek... (Szerdán meg is jöttek, de ezt a bejegyzést is korábban kezdtem, és hogy mikor fejezem be, az is nagyon kérdéses...)

Na gyere rák, hamm megeszlek...

Ebéd után kicsit erőt vettem magamon, és kipakoltam a bőröndöt, ahonnan szép lassan előkerültek a Norfolkban beszerzett meglepetések. Nóri nagyon örült mindegyiknek, de leginkább a ruhának és a plüs nyuszinak. A nyuszi azóta nagy becsben van, természetesen ő is bekerült az ágyba, "Nóri szerelmei" közé, mert csak így emlegeti őket... Szegénykém nagyon sokszor kért már, hogy vegyek neki nyalókát, de én mindig ellenálltam, elég cukor jut be így is a szervezetébe, nem akarom, hogy a fogait még ezzel is rontsa. (Netti azt mondta neki, hogy majd szökőévben vesz, azóta azt kérdezgeti, hogy szökőév  van-e már...) De érző lélek vagyok én is, így hiába vagyok a Nyalóka Ellenes Liga (a továbbiakban csak NYEL...) tallinni tagozatának oszlopos tagja, még utazás előtt elhatároztam, hogy ha látok valami szép, érdekes nyalókát, hozok egyet. Találtam is, nem is egyet. Egyet még Virginia Beach-en, egyet meg hazafelé a norfolki reptéren, nem tudtam neki ellenállni. Ez egy rák volt, Virginia Beach jelképe, ezt vettem elő most Nórinak, a másikat eltettem a húsvéti nyuszinak.

Na milyen vagyok?

A ruharól még néhány szót: még nem láttam olyat, hogy ruhát úgy áruljanak, hogy van mellé egy kisméretű (babának való) ruha ugyanabból az anyagból, lehetőleg ugyanolyan szabással. Nórinak egy ilyet sikerült hoznom, így ugyanolyan ruhába öltözhet a babájával, ha akar... Aranyos volt nagyon, amikor meglátta a ruhát, nagyon örült. Még valami olyat is mondott, hogy "nem is baj, hogy elmentél" vagy ilyesmi. De nem pontosan ezt mondta, nem volt semmi negatív felhangja, de sajnos már nem emlékszem... Hétközben sokszor emlegetett Netti szerint: "Szegény apa... Ki visz neki kávét?". Tán már említettem, hogy hétvégenként minden reggel kávét hoz nekem az emeletre, de mostanában már hétköznap is. Le nem mondana erről a dologról semmiért.

Édes nyuszikám!

A délutánt játékkal és mesenézéssel töltöttük (Keménykalap és krumpliorr). A főcímzenére és feliratokra emlékszem, de utána semmire, nem jött be a tervem, elaludtam. Utána magamhoz tértem, és fent voltam estig, még nagy nehezen Nóri ajándékait is összeszedtük, és becsomagoltuk az otthoni "küldeményeket" is. Azt találtuk ki, hogy majd délelőtt valahogy kicsempészem a postaládához. Az egyik csomag jóval nagyobb volt annál, hogy oda beférjen, így nem hagyhattam kint éjszakára. Reggel majdnem normál időben ébredtem, de jó álmosan. Nóri jött a kávéval, és az új nyuszival odabújt hozzám... Reggeli után kimentem megetetni a madarakat, majd kihelyeztem a csomagokat is. Mikor bejöttem, mondtam Nórinak, hogy mintha lenne valami a postaláda környékén. Hogy-hogy nem, egyszerre ki akart jönni, de a madarakhoz pár perce nem nagyon akart...

Hát csak megjött...

A végkifejlet előtt... Világos jön...

Nagy volt a boldogság, amikor meglátta a nagyméretű küldeményeket, alig tudta kivárni, hogy visszaérjünk velük a házhoz. Odabent aztán sorra kibontotta őket, és a rengeteg mese közül a Pimpát végig is nézte rögtön. Utána persze ki kellett próbálnunk a sakkot is. Sakkoztunk már néhányszor, de most újra átvettük a lépéseket. A próbaparti utolsó előtti lépésének állása látható itt, vajh mi lehetett a világos utolsó lépése? Megfejtés a bejegyzés alján... Netti közben befejezte a tortát, miközben játszottunk, de én sem vettem észre, hogy azzal ügyködik, mert nagyon belefeledkeztünk a játékba.

Huhh.. Egy tüdővel!

Állítólag Nóri megkérdezte délelőtt vagy reggel, hogy ugye ebéd után fogjuk megköszönteni... Nem is türelmetlenkedett, megvárta szépen, hogy megebédeljünk. Előtte nap este azért egy kicsit méltatlankodott, hogy nem hívtunk vendégeket, pedig ő arra számított, hogy csapunk valami bulit. Mivel én eléggé el voltam foglalva az utazás nyűgjeivel, eszembe se jutott ez az opció, de jövőre tán érdemes lenne ezt is számításba venni. Ebéd után természetesen jött a torta, méghozzá emeletes málnatorta. (No persze itt is volt némi kritika az ünnepelt részéről, ő minden emeletet más ízesítéssel képzelt el...) A gyertyák elfújásával nem akadt semmi probléma, csak nekem volt kicsit furcsa ez a rengeteg viaszrúd. Még csak most született, de már hat éves....

Na ezt most kibontom a műanyagból...

A torta után persze már rákérdezett, hogy akkor hogy is van ez az ajándék dolog. Mondtuk neki, hogy játszunk hideg-meleget, megtalálja-e. Ott kerengett a bőrönd körül, mint a dervisek, de egyszerűen nem vette az adást, hogy tán a bőröndben kéne kereseni a helyzet megoldását. Végül aztán csak rájött... Egy csomó dolgot kivettünk este a kalapból, de azért maradt még ott sok minden. Például a Jégkorszak mesék csomag (még otthon szereztem be Karácsony előtt...), egy komplett mosókonyha mindenféle gépekkel, egy hatalmas nagy matricás album (1000 matrica van benne, Norflokban vettem a reptéren), meg még néhány dolog. Nem is tudta szegényem, hova nyúljon, de aztán persze a mosókonyhával kezdte meg elsődlegesen az ismerkedést.

Nekem már kihozták az ebédet...

Gondolkodtam rajta, hogy elviszem délután uszodába a kisasszonyt, de ő inkább a játékot és a mesenézést választotta természetesen. Megnéztük a Jégkorszak 3. részét (a másodikat már látta), kissé keverjük a sorrendet, de nem baj... Este pedig szaunáztunk egy jót, pontosabban tán csak én. Most aztán sikerült jól felfűtenem, közel 90 fok volt odabent. Aznap este már egész jót aludtam, nem ébredtem fel éjszaka, csak reggel. Másnapra az volt a terv, hogy elmegyünk a magyar étterembe ebédelni, de Nóri előző este nem a legjobb formáját hozta a vacsoránál, így kétségeink támadtak, hogy jó ötlet-e ez tulajdonképpen. Reggel persze megígérte, hogy rendesen fog viselkedni az asztalnál, de nem nagyon sikerült a fogadalmat maradéktalanul betartania. Busszal mentünk, és nagyjából egy óra körül ott is voltunk (csak délben nyitnak). Nóri és Netti ugyanazt választották, mint legutóbb, rántott sajt, illetve rántott velő. A sajthoz nem volt lekvárjuk, csak fokhagymaszósz, illetve tartár. Az utóbbit kértük, de sok köze nem volt a tartárhoz, ellenben nem volt jó íze, de egyáltalán. Ezúttal nem volt valami jó, amit kihoztak, Netti velője például kissé nyerses volt. Nóri krumpliját agyonsózták, és az én választásom se lett a legjobb. Pedig akár lehetett is volna: aszaltszilvás csirke lett volna, de a szilván kívül sok íze nem volt, a húst egyáltalán nem ízesítették meg. Még szerencse, hogy a húsleves egész jó volt...

A kalitka

Kértem még egy kávét, de utána elindultunk, mert Nóri kezdett kezelhetetlenné válni. Elsétáltunk a Vabaduse térre, itt most is van egy érdekesség. A jeges kiállítás már eltűnt (igazából már a katonai parádé előtt elvitték...), most egy üvegkaltika van a tér közepén. Tán van benne némi fűtés, mert egy fiatal csajszi álldogált odabent, különösebb meleg ruha nélkül. A dolog kissé hasonlít egy állatkerti szituációhoz, csak nem teljesen tiszta, hogy melyik oldal van bezárva... A járókelők mindenesetre megbámulják a szerencsétlent, aki odabent vonaglik, spárgázik meg mifene egész nap, de hogy az egésznek mi a célja, arról egy kukkot nem lehet megtudni a környéken. Legalább egy rövid ismertető táblát kitehetnének, hogy hülyék gyülekezete, akik erre jártok, ez a szerencsétlen ezért meg azért kapja a zsét, hogy itt unja halálra magát ebben a kalitkában. De nem. Sokáig nem bámultuk, inkább sétáltunk tovább a buszmegállóba...

Hazamentünk, nekem már elég sürgős volt, hogy meg is érkezzünk, valami nem volt rendben az ebéddel vagy a kávéval... Nóri Nettivel kicsit szánkózott a garázs előtt, majd utána átöltöztünk uszihoz, és úgy ültünk le megnézni a Jégkorszak első részét. Ebben a részben verődik össze a díjnyertes kompánia, és sajnos van benne néhány pillanat, amely egy érző gyermekszív határait rendesen feszegeti, Nóri el is sírta magát a végén. Szerencsére azért a filmet meglehetősen sok humoros jelenet tarkítja, így hamar átlendültünk ezeken a holtpontokon. Az uszodában szerencsénkre már elkészült a kismedence, ennyi gyereket régen láttam a medencében. Hamar elrepült az idő így, pedig a jakuzziban ezúttal nem is voltunk. Jó későn értünk haza, és a lefekvés sem jött el hamar...

Néhány kép még ebből az időszakból, a szövegbe nem fért be minden:

Hú, még egy boríték is... Mekkora!

Na ha ezt anya mind meglátja...

Hát ez meg mi lehet?

"Sötét király, legyőzne már..." (Aki elsőként megfejti, honnan van idézve, küldök neki egy Kalev narancsos étcsokit, de tényleg! Free delivery worldwide...)

Szia apa!

Anya, ez a torta ilyen lett!

Apa, meg fogom kapni az első nyugdíjamat, mire ezt befejezem...