Tegnap aztán egy másik helyen vettem egyet (lényegesen olcsóbban persze...), de a kisördög nem hagyott nyugodni, hazafelé benéztem ebbe az üzletbe újra (ott van a busz végállomásánál, nem kitérő). A biztonsági őr annyit beszélt angolul, mint egy biliárdasztal, de nem is nagyon próbálkozott más nyelven se, sietősen arrébb ment, amikor megszólítottam. Kivártam a sort a legfiatalabb pénztárosnál, s nem kellett csalatkoznom, ő beszélt. Meglepetésemre nem küldött el a fenébe, nekiállt telefonálni, majd lezárta a kasszát, és hátrament, közben szólt, hogy várjam meg. Nem sokat értettem a beszélgetésükből, de mikor szóba hoztam a fűszert, bólogatott, hogy emlékszik valamire péntekről... Ezek szerint az egyik vásárló visszaadta. Pár perc múlva visszajött, s mondta, hogy mutassam meg, hol találtam ezt a fűszert... Odavezettem, levette a polcról, visszaadta a blokkot is, és közölte, hogy rendben vagyunk... Na ehhez mit szóltok? Mindenesetre most annyi borsom van, hogy évekig főzhetek belőle...
Még egy érdekes dolog, aztán befejezem a szünetemet mára: Laci küldött egy érdekes linket ma (Estonian Moments), egy blogról, amit állítólag egy török egyetemista szerkeszt Tartuban Észtországról. Nem árt hozzá némi helyismeret és angol nyelvtudás, de a poénok egy része azért anélkül is élvezhető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése