Lumivalgeke ja 7 pöialpoissi

Hogy mi a túró ez a cím? A valge szó fehéret jelent, többet nem segítek... Na jó, a ja pedig azt, hogy és. No persze a csalhatatlan Google fordító birtokában úgyis mindenki hamar rá fog jönni, így akár el is árulhatom, hogy a Hófehérke és a hét törpe című balettről van szó. Vasárnap néztük meg az Operaházban, sok osztálytárssal és szülővel egyetemben. A darabnak van "némi" magyar vonatkozása is: Harangozó Gyula a koreográfus és a rendező, a díszleteket Kentaur tervezte, a jelmezeket Velich Rita , a zenét pedig Kocsák Tibor szerezte. Tallinnban 2008-ban mutatták be, azóta színpadon van, a jelek szerint szeretik a helyiek.

Maga a díszlet és a jelmezek jók, a zenével sincs különösebb probléma. De azzal, hogy több mint másfél órára (két felvonás!) kell nyújtani egy könyvben pároldalas mesét, azzal már annál inkább. Nem nagyon szenvedhetem a balettet, mint műfajt, most már elmondhatom ezt két próbálkozás után. Nagyon sok benne az öncélú időhúzás, aminek a történet szempontjából semmilyen jelentősége nincs, látványosnak sem mondható, a mozdulatsorok pedig állandóan ismétlődnek. (Ha valaki egy piruettet vagy ugrást meg tudott csinálni az első felvonásban 234-szer, el fogom neki hinni, hogy meg tudná csinálni még egyszer ennyiszer a másodikban. Felesleges ezzel húzni az időt, pláne ha ehhez semmiféle konkrét mondanivaló nem társul.) A második felvonás alatt sokszor eszembe jutott a Macskafogó, amikor a patkányok mindig azzal biztatták magukat egy-egy veszélyesebb akció előtt, hogy ha nem sikerül, akkor "mehetünk vissza a balettba ugrálni". Most már értem, miért ódzkodtak tőle... A darabot tulajdonképpen a hét törpe időnkénti feltűnése és vicces ökörségei vitték a hátukon, ha ők nem lettek volna, azt hiszem én is hamarabb elalszom...:)

Hát ez volt vasárnap, erről még nem volt szó...:) A kenyérropiról már annál inkább, csináltam tegnap is, ezúttal nem felejtettem el lefényképezni is: