2013. május 9., csütörtök

Hernádi Gyula és Michael Schmitt

A hétvégét hellyel-közzel otthon töltöttük, csak szombaton mozdultunk ki Nórival egy kis biciklizésre. (Neki a péntek is szabad volt, aznap az elsősöknek nem volt tanítás, s csak a ping-pong edzésre kellett elmenni. Jutik erről eszembe: én aznap dolgoztam, így nem hallottam, csak Netti mesélte a következőt... Szóval Nóri reggel fölkelt, rögtön reggeli nélkül ült a gép elé házit csinálni, az ofő feltolt egy rakás feladatot ugyanis aznapra a blogra. Csinálta egy darabig, aztán egyszer csak szólt Nettinek, mert nem értett valamit: "Anyaaaaaaa... Ez nem egy magyar kislánynak való...." ) Próbáltunk halat venni vasárnapra, de ezúttal a közeli halbolt valamiért zárva volt... Így csak az eredeti tervet sikerült végrehajtani: vettünk grillezni való húst...

Szombaton egész jó idő volt, amíg a faszén elkezdett izzani, felállítottuk a röplabdahálót is. A két éve vásárolt grillezőeszköz nem élte meg a harmadik nyarat, bár igaz, már tavaly nyáron is mutatkoztak rajta a fáradás jelei. Most azonban teljesen kilyukadt az alja, kénytelen voltam visszatérni a megérkezésünkkor itt talált grillcuccra... Azért az ebéd elég jól sikerült így is, de árnyékban ülve még azért kicsit hűvös volt sokáig ücsörögni.

S hogy ne felejtsem a gasztronómiai vonalat: ezen a hétvégén is sikerült egy újdonságot kipróbálni, a "kenyérropit".  Mindenkinek csak ajánlani tudom, száz százalékban teljes kiőrlésű lisztből készül, és még Nóri is nagyon szereti. Mielőtt újra nekiálltam volna kenyeret sütni, ő csak a fehér kenyeret ette meg, de most amiket csinálok, nagyon ízlenek neki, ezekben meg azért jócskán van teljes kiőrlésű vagy rozsliszt is. Sajna fénykép nincs róla...

Szombat estefelé még fociztunk is Nórival, sajna a meccs végén kiment a szétszakadt bokám megint, még most is érzem. Pedig már épp arra gondoltam, hogy ezen a héten el lehet kezdeni biciklizni, hovatovább tán a futást is ki lehetne próbálni az erdőben, erre tessék... De szépen javul, jövő hétre tán teljesen rendben lesz.

Vasárnap így elég küzdősen jutottunk el a virágboltig Nórival. Ő már a múlt hét óta gyártja a rajzokat Nettinek, szombat este is még dolgozott az egyiken. Aztán vasárnap reggel A4-es lapokból gyártott egy "dobozt" (az éleket vastag cellux-al rögzítve), ebbe rakta a rajzokat. Árvácskát vettünk végül, s suttyomban el is ültettük, amikor megjöttünk, most ott virítanak a tulipánok mellett. Azok még mindig nem pirosodnak, de hát még némi hó is akad az árnyékban...

Sajnos a rajzokról nincsenek képek, de majd megpróbálom begyűjteni őket, és beszkennelni. Még jó, hogy szombaton grilleztünk egyébként, mert a vasárnap ocsmányul indult, szakadt az eső. Egész nap szeles idő lett, de azért fát vágni, aprítani ("nem is kell ezt tanítani...") kimentem a kertbe. A foci elmaradt, de egy kis röplabdát játszottam Nórival a favágás végén...

A délután folyamán megnéztük a Majka (csehszlovák filmsorozat, fent van az egész a Youtube-on, "csillagok küldötte" a kulcsszó...) utolsó részét is, ez még Nórinak is tetszett.

A suliban továbbra is csak jó jegyeket kap mindenből, enyhe túlzással igazából csak azt kell számolni, hogy melyik nap hány "S" minősítést kap:)

De hogy a címre is rátérjek... Leo tegnap megemlítette, hogy van neki egy kedvenc könyve, amit egy magyar író írt, mondta az angol címét. "Erőd" volt a cím, azt mondta kb- 70-80 oldal, de én sose hallottam ilyen könyvről. Rákeresett ő is az észt fordításra, én meg magyarul próbáltam, fél perc után ugyanarra jutottunk, Hernádi Gyula "Erőd" című regényére. Bevallom férfiasan, erről a könyvről semmit nem hallottam, de ha már észtre is lefordították, muszáj lesz elolvasni...

A másik úriember neve meg azért van itt, mert éppen Tallinnban van, s neki köszönhetem az elmúlt félév legjobb előadását, amit hallottam (vagy tán több is). Jogász professzor ő, s arról a könyvről mesélt, amit az elmúlt három évben hoztak össze a kollégáival, főleg Tallinnban. A könyv a cyber témakör jogi vonatkozásait járja körül, olvasni elég nehéz. Az előadás viszont külön műfaj, s ezt a professzor úr elég magasan űzi. Tegnap volt ez fél hatkor, észre sem vettem hogy repült el majd két és fél óra... Bár több ilyen lenne... (Volt olyan rendes, hogy másnap külön beköszönt az irodába, és megköszönte, hogy elmentem az előadásra. Holott korábban tán egyszer ha találkozunk, ezek szerint érdeklődő arcot vághattam...)

Most sajnos nincsenek képek, de majd legközelebb... Na azért egyet ide teszek... Nem tudom, hányan ismeritek a Candy Crush Saga nevű játékot. Ha nem, feltétlen javaslom kipróbálni, bár nagyjából a 100. pálya környékén már minden újabb pályacsomagért elkér a szoftver egy eurót, nem beszélve az időnként szükséges összetevőkről. Nóri is játszik vele időnként, a hétvégén az alábbi állást sikerült összehoznia... Különösen a fekete alapszínű különleges cukorkákat elég nehéz összehozni (öt azonos színű kell hozzá), de a csomagolt cukorhoz (zöld a képen) és a csíkoshoz is kell némi szerencse. De ezek így együtt, még soha senkinek nem jöttek össze...

Ma az ofőnek van a suliban születésnapi meglepetés, holnap meg elméletileg anyák napi műsor lesz, vagy valami hasonló. Szombatra halászléfőzés van tervezve vendégekkel, vasárnapra meg színház, így mondhatni a hétvége is aktív lesz...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése