Guns and Roses koncert

Tegnap este olyan koncertélményben volt részem, amit gyanítom jópár évig nem fogok elfelejteni. Nagyjából 25 éve volt a címben szereplő bandának Budapesten egy koncertje a Népstadionban, ahova botor módon nem mentem el, mert akkoriban nem bírtam eldönteni, hogy tetszik-e nekem ez a zene annyira, hogy annyi pénzt kiadjak érte vagy sem... De hogy teljes legyen a kép, ebben a kérdésben most sem vagyok maximálisan egyetértésben magammal...

Szeretem a muzsikájukat, de nem vagyok az a kifejezett rajongó, de mikor megtudtam, hogy fellépnek nyáron Tallinnban, nem haboztam a jegyvásárlással, mert ahogy én sem, ők sem lesznek már fiatalabbak, ki tudja lesz-e még turnéjuk egyáltalán...

Az előzetes hírek szerint a "Not in this lifetime..." alcímet viselő turné több mint 3 órás műsort jelent, és ez be is igazolódott, itt lehet megtekinteni a műsorszámok sorrendjét...

Úgy emlékeztem, hogy Rigában és Vilniusban is van koncert, de most megnézve az együttes honlapját, mégse ez a helyzet, az azt megelőző koncert Moszkvában volt, innen Oslo-ba mennek tovább...

A Dalosmezőre megérkezve döbbenetes látvány tárult a szemünk elé. Utoljára akkor láttam itt ennyi embert, amikor a dalfesztivál volt 2014-ben, akkor bőven 150.000 fölé becsülték a megjelentek számát. Most a hivatalos várakozások szerint 60.000 embert vártak, de ennél szerintem bőven többen voltunk:

A rendezvényen egyedül az A. Le Coq árult sört, de jelentősen alaulméretezte az igényeket: bár rengeteg sátor volt, de sörhőz nem lehetett jutni csak úgy, ha legalább 3-4 számot kihagyott az ember, pedig aztán a GNR számok nem rövidek... Így erről többszöri próbálkozás után lemondtunk, és élveztük a show-t. Tónival és Kristivel mentem, de mi Tónival hátrébb maradtunk, nem mentünk be a tömeg sűrűjébe...

Sajnos az első 45 percet sikerült a hangosítónak rendesen eltolni, abszolűt nem lehetett érteni, hogy Axel Rose mit énekel, szerencsére később javult a helyzet. A színpadi kivetítők viszont tűéles képet szolgáltattak, de szükség is volt rá. A koncerten több csúcspont is volt, néha már úgy gondoltam, hogy nem lehet már tovább fokozni, de lehetett. Axl Rose hangja kissé megkopott, a kondíciója is (sokszor pihent), de Slash szinte végig a színpadon volt, tán egy számnál ment csak el egy rövid pihenőre... Viszont amit közben nyújtott, az valami zseniális volt, a leghosszabb szólója (volt vagy tizenöt...) kb 20 percig szólt, hogy utána még szünet nélkül átkössön a következő számba...

Sajnos a képek nem a legjobbak, mint ahogy a következő két videó sem, de tán átadnak valamit a hangulatból:







Elképesztő munkát végeztek a színpadon lévők a show közben (mi csak ácsorogtunk majd három és fél órát...), de ők végigmozogták az egészet, Slash-nél meg hiába vártam, hogy egyet mellépengessen, nem tette meg... Végül minden komolyabb alkotást eljátszottak, semmi hiányérzetem nem maradt...

Nem mindennapi élmény volt tehát, talán csak az 1994-es bécsújhelyi Pink Folyd koncerttel tudnám egy lapon emlegetni...