Új fejezetet nyitunk...

Őszintén szólva nem nagyon hittem, hogy valaha ennek a blognak folytatása lesz, de az életünk mégis úgy alakult, hogy ezeket a sorokat most Tallinnban írom egy hotelszobában dögfáradtan, két nappal már a hátam mögött, de most akkor is rászánom ezt a 10-20 percet az írásra, még ha kétszer bele is alszok. Előre is elnézést kérek az esetleges helyesírási hibákért és fogalmazási pontatlanságokért, de ezeket ti most nagyvonalúan el fogjátok nézni nekem... (Aki meg nem az majd bőszen kommentel majd alant.)

Szóval visszatérünk családilag újra Tallinnba, de egyelőre csak én, hasonlóan a 2010-es helyzethez. Nagyjából november vége óta szinte biztosra vehető volt, hogy újra sikerül ide kijutni, de én már korábban elkezdtem a lakás/ház keresést, nem szeretek semmit az utolsó pillanatra hagyni, pláne nem ilyen dolgokat... Hamar leszűrtem, hogy a helyzet elég meredek, ha házat akarunk bérelni, akkor a piacon hónapok óta jelenlévő kínálatból lehet csak válogatni, új hirdetés szinte meg se jelent...

Aztán időről-időre egy-egy felbukkant január után, de aminek értelme is volt, az szinte azonnal elkelt. Az is látható volt, hogy az árak a budapesti ingatlan és albérlet árakhoz hasonlóan elszálltak az égbe, és a rendelkezésre álló keretösszegből találni valamit szinte a lehetetlen küldetéssel egyenlő. De nem csüggedtem, május végéig folyamatosan bújtam a hirdetéseket, és amikor munkaügyben akkortájt kijutottam Tallinnba, azért volt négy-öt tétel a listámon, amiket a munka utáni héten (megtoldottam a tartózkodásomat pár nappal logikus módon, ha már ott voltam úgyis...) sikeresen végig is jártam, de nem nagyon győzött meg egyik sem.

Netti az út előtt talált egy házat Laagriban, de azt elvetettem kapásból, mert túl messze van (Tallinntól délre, de össze van nőve a várossal, buszok is mennek oda), de végül azért megnéztem azt is, és ez bizonyult az összes közt a legjobbnak...

Ezeket a képeket én készítetten, a hirdetésben jobbak voltak, de épp az előbb törölte az ingatlanos néni, úgyhogy azokat már nem tudom belinkelni, de majd megpróbálom tőle elkérni...

Jártam nagyon sok helyen, Piritán, Peetriben, Haaberstiben, Viimsiben, Järvekülában és még az óvárosban is néztem egy lakást, aminek az udvarában lehetett volna parkolni, de a sok megnézett ház után még egy tanulságot le lehetett vonni: a keretösszeg azt a két választást tette csak lehetővé, hogy vagy a központhoz közel egy jó minőségű lakást bérelünk garázs nélkül a zajban, vagy ugyanazért a pénzért olyan helyen bérelünk egy minden igényt kielégítő házat, amelynél a tömegközlekedés kb 50 perc vagy egy óra, kocsival pedig kb 25 perc a központ. Végül ez utóbbit választottuk, és a Laagri-ban lévő fenti házat lőttük be...

Hozzáteszem, a sok megnézett ház közül ez volt az egyetlen, amelybe belépve rögtön éreztem, hogy ez akár otthonná is válhat, nem volt bennem semmi ellenérzés a körülsétálás közben. No meg az is sokat nyomott a latban, hogy itt rakták elém egyedül az elmúlt három év számláit, és szépen ki lehetett kalkulálni, hogy a hőlégszivattyús fűtésnek hála a melegvíz-fűtés-áram szentháromság havonta átlagban 110 euróra jön ki, ami különösen figyelemreméltó abból a szempontból, hogy a korábbi házunkban volt olyan téli hónap, ahol ugyanez simán verte a 600 eurót...

A földszinten amerikai konyhás nappali van nem túl nagy konyhával, mosókonyha szaunával, előszoba és egy wc, a felső szinten pedig három hálószoba és egy nagy fürdőszoba, több nem is kell. Ja és dupla garázs, az udvar pedig kezelhető méretű, nem fogok megszakadni tán a fűnyírásban...

Ezt a döntést persze a helyszínen nem sikerült meghozni, rágtuk még egy darabig itthon is, hogy mi legyen, de azóta sem jelent meg a piacon jobb, így pár héttel ezelőtt véglegesítettük a dolgot a hirdetővel, a szerződést ma írtam alá...

Hogy ne unatkozzunk a tavaszi időszakban a munka és felkészülés mellett (a házkeresés csak egy igen kis szelete volt ennek...), felújítottuk teljesen otthon a fürdőszobát, vettünk egy új autót és eladtuk a régit (fájt a szívünk érte, de azzal már nem nagyon lett volna értelme kijönni...), és még radiátorokat is cseréltünk...

Nórinak sikerült a sulit is elintézni, nyugodtan várhatjuk az augusztust, mert a régi suli, ahol az első két osztály végezte visszafogadja, sőt: ugyanabban az osztályban, és ugyanazzal az osztályfőnökkel folytathatja, ennél jobbat nem nagyon lehetett várni.

Most megnéztem a telefonom is, találtam még néhány képet a leendő környékünkről, a ház egy zsákutca végében van:

Tallinn határa...

A közlekedésről még nem ejtettem szót... Két opció van: van egy buszmegálló kb 400 méterre a háztól (5-6 perc séta), onnan megy közvetlen busz Nóri sulijához (40 perc), onnan még 7-8 perc séta a suli. A másik opció a vonat, az állomás 16 perc séta, onnan a vonat 27 perc alatt van a központi pályaudvaron. Onnan még 8-10 perc a suli villamossal. Szóval utazni tényleg kell rendesen, hát meglátjuk, hogyan bírjuk majd, de jelenleg nem volt jobb opciónk...

A plusz hétben, amit kint töltöttem június elején (örök hála Balázséknak, hogy befogadtak...), kétszer is ötkor keltem, hogy kimenjek a házhoz, és leteszteljem valós reggeli körülmények közt a közlekedést, a fenti eredmények ezek alapján a tesztek alapján jöttek ki...

Az elmúlt pár hetet dobozolással töltöttük otthon, de még csak a 30%-nál jártunk kb, amikor nekem el kellett jönni július 1-én. Július 25 körül hazamegyek, akkor kell befejeznünk (Netti közben dolgozik rajta...), augusztus elején viszi el őket a fuvaros, és majd augusztus végén hozza ki őket. Mi nagyjából 11-én fogunk kiérni kocsival Tallinnba, a suliban 21-e után van jelenésünk... Néhány képet még idevarázsolok a júniusi utamból, aztán belecsapok az elmúlt kép napba...

A két hét legjobb kávéja...

Az egyik legjobb sörös kép...

"Megálló", a két vagonban étterem működik...

No comment, nem az enyémek, csak a sör:)

Éjfélkor:)

A következő képen pedig egy überelhetetlen hálózsák, azt hiszem sose lenne rá szükségem... De miért is akarnék belebújni egy olyanba, amibe -31 felett nem is érdemes???

Az ára se semmi...

Pár kép pedig a két hét gasztronómiájából, hogy a többi érzékszervnek is jusson valami:

Lehet tippelgetni, mi micsoda:)

Most pedig térjünk rá az elmúlt két napra... Két nagy bőröndöt hozhattam, így vasárnap reggel fél ötkor (hétkor ment a gépem Varsó felé) úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa: két 23 kilós börci, plusz a hátizsák és a laptoptáska. Pesten nem volt hideg, minden kabátot a bőröndbe raktam, hisz izzadok a cucctól így is. Hát Tallinnban nem volt olyan meleg, de ne szaladjunk előre...

A reptéren ki volt írva szépen, hogy a varsói járat az 1-5 pultoknál eszközölhető, kivártam a 70 kilómmal a negyven embert, aki előttem volt, és a hölgy mosolyogva közölte, hogy ott most már csak a frankfurti járatra nevezhetek be, a varsói check-in átlokalizálódott a 19-es pulthoz pár perce, ó hogy az a... Hát átmentem oda, ahol csak a lengyel ifi válogatott kosaras csapaton kellett átküzdeni magam, és már mehettem is a biztonsági ellenőrzésre...

Reggeliztem, és akkor még nem is éreztem, hogy fáradt vagyok... A gépen az első sorokba ültettek, mert a két bőrönd miatt magasabb osztályú jegyet kellett venni, így a többi utassal ellenben még enni is adtak, de az olívabogyós salátára nemet mondtam, és már aludtam is...

Varsóban három órát kellett várni, amibe kétszer is belealudtam, de szerencsére nem késtem le a gépet... Ezen a gépen már elfogadtam az ételt, és életemben először ültem repülőgépen az első sorban, a lábam is kényelmesen elfért...

Odalent Kápossztásmegyer...

Még az Aquaworld is látszik...

Közeledünk Tallinnhoz...

Ez meg már konkrétan az...

Amíg a házat nem sikerül elfoglalni (a tervezett költözés július 16.) szállodában lakom, a Metropol nevűben, ami eléggé puritán, mit ne mondjak. Arra tökéletes, hogy jetlages japán turisták kiguvadják a szemüket itt két napig, ami be van építve a hat napos baltikumi körútjukba, vagy hogy részeg finnek itt hajtsák álomra fejüket a négynapos alkoholmámoros hosszú hétvégén, de hogy egy hónapig lakjon itt az ember, azért az erős... Sebaj, motivált vagyok, hogy hamar kiköltözzek innét...

Ettől függetlenül megérkezéskor a bejelentkezések után kicsit eldőltem az ágyon, csak utána mentem sétálni... Négykor keltem ugye, de sokat nem aludtam előtte, még most is azt nyögöm egyébként... Szóval egy kis ejtőzés után bementem a városba pólóban, mindenki más kabátban volt... Pedig volt 17-18 fok, és még a szél se fújt, bezzeg hétfőn...

No mindegy, eljutottam a Hell Hunt-ig, és ha már ott voltam, akkor már ebédeltem is, bár inkább már vacsora volt az... Kértem egy burgonyapürélevest rákkal, meg utána egy shepherd pie-t, de azt már fotóztam párszor, így csak a leves és az első tallinni sör...

A leves után kezdődött a spanyol-orosz meccs a kivetítőn, de én férfiasan bevallom, átaludtam az első 7-8 percet, arra ébredtem, hogy félrészeg spanyol turisták ünneplik az indokolatlanul pofátlanul bunkó módon nagy arcú Sergio Ramos-t, aki nem is rúgott gólt, mert öngól volt, de mindegy is, a spanyolok mentek egyel, pár sör meg kifolyt a padlóra...

Aztán hamar kiderült, hogy a kocsmában az oroszok vannak többségben, az egyenlítő gólnál szinte felrobbant a hely. A második fogás után én már nem bírtam tovább, hazasétáltam, a büntetőpárbajt már a szállodában láttam csak...

A második meccset is próbáltam nézni, az első öt perc ment is (akkor volt a dán és a horvát gól), aztán arra ébredtem, hogy megint tizenegyeseket rúgnak...

Ma volt az első munkanapom, a fél központ szabadságon van már, az igazgatót is beleértve. Szerencsére a fontos emberek bent vannak, így el tudtam intézni egy csomó mindent, sőt napközben a szerződést is megkötöttem a házra, így a lakhatásunk felől nyugodtak lehetünk. A képeken látható kandalló sajnos nem működik, ez július 10-ig szét lesz bontva és újraépítve, remélem ez nem befolyásolja majd a költözésemet...

Feri nagyon rendes volt, meghívtak meló után vacsorára, de fél tízkor hazajöttem, mert eléggé fáradt voltam. Most nézem, hogy a tervezett 20 percből lett vagy 35, elég is lesz ennyi mára...

Ha minden jól megy, holnap találkozom Garyvel este...