Hírek...

A hétvégénk mondhatni nyugisan telt. Nem terveztünk különösebben semmit, mindössze az iskolát akartuk megnézni szombaton, ahova Nóri tán járni fog. Délelőtt főztem egy marhapörköltet (még mindig van belőle...) a kertben bográcsban, a tűz alig akart ébren maradni, minden fát áthat a nedvesség. Délután mentünk be a városba, először a Stockmann áruházba. Tán írtam, hogy most vannak az "őrült napok", ilyenkor annyi ember gyűlik oda, hogy az már számomra az elviselhetetlen kategória, rosszabb, mint egy karácsonyi vásár, de sokkal...

Azért mentünk, mert a szórólap szerint a Baltic Air olcsón kínált repülőjegyeket sok városba, és gondoltuk kihasználjuk a lehetőséget. Számomra egyértelmű volt, hogy az árak oda-vissza érvényesek, de foglalás közben Netti látta, hogy a hölgy mindent duplán számol, s akkor rákérdeztem. Kiderült, hogy a jegyárak, amiket feltüntettek, "csak oda" szólnak, ami repülőjegyek esetében mondhatni szokatlan, számomra már súrolja a szándékos megtévesztés kategóriáját. Még szerencse, hogy Netti résen volt... Fura egy cég egyébként ez a Baltic Air, még a csomagokért is külön kell fizetni... Így aztán az útról gyorsan lemondtunk, így ebben már sok kedvezmény nem lett volna, a cég honlapján is hasonló árért lehet foglalni...

Átsétáltunk a sulihoz, nincs onnan messze, ott volt megbeszélve a találkozó Gabiékkal fél öt körül. Az iskola gyanúsan csendes volt, semmi mozgás. Hamar kiderült, hogy előkészítőnek nyoma sincs, Ákos nagynehezen felhívta a tanárnénit, hogy mi a helyzet. Valószínűleg félreértett valamit hétközben (vagy szimplán nem figyelt oda), az előkészítő szombaton délelőtt volt, nem délután... Fura is volt egy kicsit nekünk, hogy a tanároknak szombat délutánra csinál programot az intézmény... Kedden és szerdán van délután, akkor 45 perc, szombaton pedig tízkor, akkor 2x45 perces óra van egy szünettel. Mit volt mit tenni, elmentünk kicsit sétálni... Gabi érezte inkább kellemetlenül magát, Ákos nem annyira... Mérges is lehettem volna, de igazából mindenképp bejöttünk volna a városba a repjegy miatt, így végülis mindegy volt...

Besétáltunk a központba, Gabi azt mondta, hogy tud ott egy jó cukrászdát. Jó is volt odaérni, elég hideg volt sétálni. Nóri nagyon élvezte Ákos társaságát, fel s alá rohangáltak. Kicsit tartottam tőle, hogy nem akar majd bejönni a városba, főleg az iskolába, de az első perctől lelkes volt, hogy találkozhat Ákossal, és hogy milyen lesz az iskola. No meg útközben kifejtette véleményét a várható következményekről is a buszon:

- Anya...
- Tessék....
- Délután lesz az iskolában az előkészítő?
- Igen, délutánonként....
- Az jó...

(Csönd...)

- Akkor az azt jelenti, hogy ebéd után kell jönnöd értem, hogy odaérjünk...

A cukrászda a századelő hangulatát idézte belsőben, a kiszolgálásban talán már nem. Egy ideig nagyon nem foglalkoztak velünk mondhatni... Aztán csak tudtunk rendelni süteményt is meg innivalót is, jól esett a meleg kávé a hideg séta után. Nóri és Ákos egy idő után kimentek a közeli játszótérre, előtte pedig befutott Gabi (titkárnő) és Csilla is, úgy tűnik nekik megbeszélt találkozójuk volt ide... Érdekes módon a pincércsaj nem akarta őket beengedni, mondván egy rakás embert várnak, kell a hely. Ehhez képest, mi még majd fél órát ott voltunk, senki nem jött, viszont mindenkit elzavart... Ezalatt páran megettek volna egy szelet sütit szerintem...

Másnap halat főztünk, és szerencsére akkor sem esett. Behordtam az összes fát a garázsba, valószínűleg a fészerben kissé megszívták magukat az állandóan vizes és párás levegővel, azért égnek nehezen.

Ma megyünk az iskolába újfent, igyekszem én is odaérni (fél ötre kell menni, elvileg negyed hatig dolgoznék, de itt van a közelben). Nóri tegnap már ment oviba, bár két hét után ez se volt könnyű... Még valami történt tegnap, amiről sokat nem írhatok, de magamnak megjegyzem itt, hogy később emlékezzem reá. Teljes hirtelenséggel kilépett az egyik észt kolléga, a csapat egyik meghatározó embere. Az okokat csak részben ismerem, de a fő okot tudom. Sajnos ez az, amiről itt nem lehet írni... Az a baj, hogy ez a dolog itt teljesen aláássa a munkahelyi légkört. Változtatni rajta nem tudok, nem tőlem függ, de kimondottan nehéz lesz ezen túllépni... Amikor tegnap kiderült, a mindig pezsgő folyosói zajok (minden iroda ajtaja nyitva, állandó a háttérzaj) hirtelen elhallgattak, mindenki döbbent csöndben ült csak, én sem tértem még magamhoz. No majd tán később el lehet ezt mesélni...

A rigai élménybeszámló meg csak nem akar készülni, de rajta vagyok...