Tegnap eljutottunk az előkészítőre... Előtte Ákost felhívtam, biztos ami biztos, alig bírtam rábeszélni, hogy ne fél ötre jöjjön (akkor kezdődött), hanem legalább tíz perccel korábban. No persze késett, rátelefonáltam. Akkor még a dugóban járt valahol, így Netti bement Nórival, még éppen jókor, már kezdődött az óra. Nem nagyon akart menni Ákos nélkül, de a tanítónénik kedvesen beterelték. Aztán beesett Ákos is végül, addigra már az is kiderült számunkra, hogy az előkészítő nem 45 perces, hanem dupla: Nettinek azt mondták, hogy 18:45-re jöjjünk vissza...
Így azért ez már elég hosszú (szerintem). Mi kóvályogtunk addig Nettivel, vettünk ezt-azt a boltban, mert az iskola aulájában nem lehetett leülni, a takarítónő elzavart minket. Ott volt egy rakás kabát meg tornacucc, tán azokat féltette nagyon, nem tudom. Fél hét körül visszamentünk hát, addigra már gyülekeztek a szülők. Nórinak tetszett a dolog, rengeteg mindent csináltak. Ha jól értettem, akkor volt rajz, matematika, írás tanulás, meg mintha észt nyelvvel is foglalkoztak volna. Ákos végigülte Nórival az egészet és segített neki, de szombaton már nem tud jönni, indul az őszi szünet, és elutaznak. Az óra végén vettünk egy rakás könyvet és munkafüzetet, ami kelleni fog, a tanárnéni nagyon kedves volt...
Még egy dolog így zárójelben a végére, vicces, meg érdekes is. Nóri mostanság nagyon szeret mesélni, rajtunk kívül a nagyszülőket is szórakoztatja ezzel. Olyanokat talál ki, hogy csak nézünk. Legutóbb apukámnak (aki ugye vasutas volt...) kezdett bele egy végeláthatatlan történetbe. Egy idő után elvesztettem a fonalat, nem igazán tudtam ki kivel van, gyanítom a nagypapa se a vonal túlsó végén. De azért a fülemet csak megütötte ez a fordulat:
- Így aztán mentek-mendegéltek, de meg kellett még ölniük tizenkét vasutast...
Szerencsére nagypapa ezt nem nagyon hallotta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése