Rövid bejegyzés lesz a mostani, viszont annál tartalmasabb. Tegnap megtörtént az, ami eddig csak gyengített formában következett be: Sztyepán szomszédunk nagyon közeli házának tetőjéről irgalmatlan mennyiségű hó zúdult le a kertünkbe. Szerencsére nem voltunk otthon, amikor az akció történt, a városban voltunk "nyuszisapkát" próbálni. Így aztán csak este nyolckor realizátuk, hogy bokán felül érő hó van jó nagy felületen, ahol autóval és gyalog szoktunk közlekedeni.
Vacsi után Nórit lefektettem, majd Nettivel ketten nekigyűrkőztünk a dolognak. Azt elfeledtem említeni, hogy a hó is szakadt akkor már több órája, kellemes mennyiség gyűlt a lehullt kupac tetejére. A lapátolás elején szerencsére elállt, de mire az udvar második felébe értünk, újra rákezdett, és mire az utcával is végeztünk, két centi friss hó volt az udvarban megint. A tetőről leszakadt hó ráadásul persze köszönő viszonyba sem volt a lehullott friss hóval, a tetőn jól összeállt, már inkább kemény jégdarabokból állt. Lehet, hogy holnap a mi tetőnk is ereszt majd valamennyit, meglátjuk.
No de amiért ezt az egész bejegyzést most megírtam: majdnem 11 óra volt, mire mindennel végeztünk, mit ne mondjak, kellemesen elfáradtam. Legtöbbször még jól is esik egy kis lapátolás az egész napos gép előtt ülés után, de ez már azon jócskán túlment... Fotók sajnos nincsenek. Viszont most nagyon szépen süt a nap, látom a kék eget, szinte egy felhő sincs. Ilyennek tán utoljára október elején láttam az eget errefelé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése