Karácsony szűk családi körben

Mielőtt magára a címben foglalt témára rátérnék, néhány dolgot meg kell említenem, hogy semmi se maradjon említés nélkül... Pénteken délután ígéretéhez híven megérkezett a pali, akinek meg kellett volna javítania a garázsajtó motorját. Lebontotta a motor fedelét, majd pár perc vizsgálódás után azt mondta, hogy ezt csak hétfőn tudja megjavítani. Ebben maradtunk hát, de ez megint azzal fog járni, hogy el kell kéredzkednem...

Ez nekem készült...

Miután elment, én is beszálltam a mézeskalács készítésbe (Netti és Nóri már két órája csinálták), a mellékelt képen az a mézeskalács látható, amit Nóri nekem készített... Utána testületileg meglátogattuk az uszodát, és búcsút is mondtunk az első 10 alkalmas bérletemnek. (Odahaza szerintem az elmúlt öt-hat év során nem jártam ennyit uszodába, mint itt egy hónap alatt...) Este Nettivel feldíszítettük a karácsonyfát, amit pár nappal korábban sikerült beszerezni, ezúttal lucfenyőnk van, de ennek legalább fenyőillata van. Betettük a garázsba, amikor kész lett, majd becsomagoltuk az ajándékokat is. Jó sokár lettünk kész, éjfél már bőven elmúlt.

Másnap reggel azt volt tervben, hogy elmegyünk Nórival a Kalev csokiboltig (kb. húsz perc busszal), mert János azt ígérte előző nap, hogy elhozza oda nekünk a szánkót. El is indultunk Nórival fél tíz körül, mert űgy tudtuk, hogy a bolt 10 körül nyit, mi is körül akartunk ott nézni. Nóri nagyon szeretett volna Nettinek egy "karácsonyi meglepetést", így képzelhetitek, hogy milyen csalódott volt szegény, amikor odaértünk, és zárva volt a bolt. Csak 11-kor nyitottak, és iszonyúan hideg volt. Felhívtam Jánost, hogy 11 előtt ne jöjjenek ide szétfagyni, mi meg hazaindultunk. Akkor még úgy gondoltam, hogy miután Nórit hazavittem, én visszajövök a szánkóért, de nem jött össze.

A Dóm, a kapunál pedig mi állunk Nórival...

Délután egy órára be kellett ugyanis érnünk a városba, meghívtak minket a Dóm templomban tartandó magyar nyelvű református Istentiszteletre. Így az időnk eléggé szűkre volt szabva. Megpróbáltam azért visszamenni a Kalevhez, de hiába futottam, amikor láttam, hogy jön a busz, a vezető nem várt meg. A következő busz 20 perc múlva jött volna, azzal már esélyem se lett volna úgy megfordulni, hogy dél körül el tudtunk volna indulni. Felhívtam hát Jánost, hogy ne tegye be a szánkót, ha jönnek a bolthoz, de ha tudja, akkor hozza el délután a templomhoz. Ebben maradtunk.

Odahaza összekaptuk magunkat, és Nórit előre engedtük az ajtónál, nézze meg a mókusokat... Gyorsan beemeltük a garázsból a fát a nappaliba, az ajándékokat a fa alá tettük, aztán kimentünk mi is. Bekészítettünk a hátizsákba egy doboz mézeskalácsot is, mert úgy hallottam Jánostól, hogy a mise után összejövetel lesz a Magyar Intézetben az ünnep alkalmából. A Vabaduse valjaknál szálltunk le, itt van egy bolt, vettem gyorsan még két doboz gyümölcslevet is, majd elindultunk a templomhoz. A mise a Dómban volt, amely a helyiek szerint Észtország legrégebbi temploma. Én még nem voltam benne, ez volt az első alkalom. Régen német gyülekezet használta, de aztán az észt evangélikusok a huszas években át akarták venni. Nagy kalamajka volt belőle annak idején, akit érdekel a dolog, katt ide.

Először azt hittük, hogy nem jó helyen járunk, de aztán megjelent néhány ismerős arc, és megtaláltuk a helyszínt is a templomon belül. Egy kis kápolnában volt a mise, ahol szerencsére már jó előre befűtöttek hősugárzókkal, így nem kellett fázni. Svédországból érkezett egy magyar tiszteletes, ő tartotta a misét, mi úgy tudtuk, hogy nagyjából 45 perc lesz. Nem így lett, közel másfél órán keresztül tartott, Nóri már nem nagyon nem bírta cérnával egy óra elteltével. Ott volt a "másik Nóri" is, akivel a Katalin bálon találkoztunk, ő is nagyon szenvedett már akkortájt, végigfeküdt a padokon.

A család nagyobbik része...

A mise után átballagtunk a Magyar Intézetbe, ahol aztán előkerült Szonja is (aludt délután), meg rajta kívül még néhány gyerkőc. Sikerült megismerkedni több szülővel is, ezúttal Dávid Gyulával is (a Magyar Intézet igazgatója), ő Szonja apukája. Cseréltünk elérhetőségeket is többekkel, így januárban talán majd sikerül néhányukkal találkozni. Nóri az első perctől fogva feloldódott az ismerős hely és arcok láttán, nagy rohangálást (és közben evés-ivást természetesen...) rendeztek a többi gyerekkel. Jót beszlgettünk mi is közben, majd öt óra tájban elindultunk haza. Nóri eleinte nem nagyon akart jönni, de aztán egy pillanat alatt bevillant neki valami, pedig akkor mi nem is mondtuk: "Talán már megjött hozzánk a Jézuska!" Persze hétközben többször is mondtuk neki, hogy mi próbáltuk rábeszélni a Jézuskát, hogy hozzánk korábban jöjjön, de hát majd meglátjuk...

Jánossal kioperáltuk a szánkót a kocsijából, majd a család kétharmada kényelmesen elhelyezkedett rajta. Megmozdítani volt csak nehéz, de aztán egész könnyedén lehetett őket húzni. Sajnos a sok lépcső miatt sokszor meg kellett állnunk, míg a Vabaduse térig eljutottunk, de mindenki élvezte a dolgot. A busszal ezúttal szerencsénk volt,. talán egy-két percet kellett csak várnunk, és Nóri egyre izgatottabb volt. Bár egyszer azt mondta, hogy szerinte nem is ma jön a Jézuska, majd csak holnap...

Jaj, de szép díszek!

A buszról leszállva már csak Nórit húztam, és az utcánkba beérve Netti előrement, hogy az égősort be tudja kapcsolni a fán. Nórit próbáltam rábeszélni, hogy hógyolyózzunk egy kicsit, de erre semmi esély se volt. Olyan izgatott volt már, hogy egy percig sem lehetett kint tartani, így csak a szánkó húzásán tudtam lassítani. Szép komótosan fordultunk a lépcső felé, majd elszórakoztam egy kicsit a zárral is, de Netti már kész volt mindennel. Nóri csak a csizmát dobta le, és már szaladt is a lépcső irányába, hogy felnézzen. Nagy volt a boldogsága, képzelhetitek, mikor meglátta a kivilágított fenyőfát!

Netti kapcsolt be egy kis zenét, és amikor a lejátszó felé ment, szólt, hogy nézzünk oda, mert neki is van egy kis meglepetése az egész családnak. Üdítősdobozokból készítette egy házsort, amibe berakott egy rövid égősort, s így úgy néz ki, mintha fény gyúlna az ablakokban. Mindenkinek nagyon tetszett, sajnos jó kép még nincs róla, amit ide betehetnék.

Nézd apa, mennyi mindent hozott a Jézuska!

Énekeltünk néhány karácsonyi dalt, majd Nóri elkezdte bontogatni a csomagokat. A legnagyobb sikere természetesen elsőre a pónis társasjátéknak lett, no meg a plüs mókuskának, ő már az alvóállatok közé került, rögtön első nap. Kapott még Nóri néhány könyvet és meselemezt is, ezeket most nem sorolom fel. No meg egy szép takarót és párnát kutyusos huzattal (ezzel alszik most) és egy hóemberes takarót is. Én egy fa építőjátékot kaptam többek között, amiből szép rönkházakat lehet építeni, sajnos erről sincs még jó fénykép. Nettit meghallgatta a Jézuska, és vagy volt GPS-e, vagy nem, de eltalált a könyvesbolthoz, és megszerezte a Józsikás mesekönyvet, no meg még néhány más dolgot is... Nóri nagyon számított rá, hogy az ő csomagjai között lesz a Józsikás mese, teljesen elfelejtette, hogy ezt anya kérte... De aztán megnyugodott, amikor Netti egy csomagjából előbújt a könyv, családban marad...

Miután mindenkinek sikerült megbirkóznia minden csomaggal (Nóri tevékenyen segített persze az összesnél, így semmi gond nem volt...) és kicsit játszottunk is, leültünk vacsorázni. Netti almás süt csirkét készített (ízesítve le volt fagyasztva sütőzacskóban tálcástul, így árulták), ami egész finomra sikeredett, még Nóri is megevett majdnem egy egész nyeles combot. Héjában sült krumpli volt hozzá, amihez ismét kikevert egy adagot a múltkori alkotásból, de érdekes módon most nem kellett neki...

Hát nézzük csak, mi itt a szabály...

Vacsi után felhívtunk a nagyszülőket Skype-on, majd folytattuk a játékot. A pónis játékkal már vacsi előtt elkezdtünk játszani, szerencsére Nóri nyerte az első partit... Kipróbáltuk a fa építőjátékot is, majd előkerültek a meselemezek és a könyvek is. Nórinak estére természetesen az új mesekönyvből kellett mesélni, de a lefekvés aznap rendesen kitolódott. Nóri megnyugodva aludt el, csak megjött a Jézuska...

Aznap este esett kicsit a hó, így másnap reggel arra ébredtünk, hogy öt-tíz centis hó áll az udvarban. Nóri már fél nyolckor felébredt, de én aznap nagyon sokáig aludtam: fél tizenegykor keltettek fel a lányok, de még aludtam volna...:) Reggeli után kimentem a kertbe, kicsit lapátoltam, és vártam Nórit, mert azt mondta, ő is kijön megetetni a madarakat. Szegény mókus és harkály már reggel próbálkoztak az etetőnél, de már semmit nem találtak. Nóri jó sokára jött ki, addig ellapátoltam a garázs előtti placcot. Amikor meg kijött, közölte, hogy szánkóval menjünk madarakat etetni. Még jó, hogy addigra az "etető ösvényt" is letakarítottam, így őkelme felült a szánkóra a zacskókkal, és megindultunk a ház háta mögé. Kicseréltünk minden csomagot, majd elmentünk kicsit szánkózni.

Nóri, kérem szépen a mókustápot...

Elhúztam Nórit az erdőig meg vissza a gyönyörű szép napsütéses időben, még motoros szánnal is találkoztunk. De hiába sütött a nap, elég kemény hideg volt, -12 fok volt, amikor elindultunk. Nóri nem is nagyon akart hosszabb útra menni, sőt hógolyózni sem, egy óra után bementünk. Beszéltünk tesókámékkal Skype-on (megmutattam végre nekik a házat is webkamerával...), majd leültünk ebédelni. Ezúttal rántott süllőt ettünk, hű de finom volt! Nórit nem nagyon hozta lázba a hal, meg sem kóstolta, csak levest evett és sült krumplit.

Délután játszottunk és mesét néztünk, majd a mese vége felé Nóri megpendítette, hogy menjünk el uszodába. Vennem kellett egy új bérletet, de bánja a fene. Ezúttal már úszkáltam kicsit többet, Nóri is bejött egy körre a nagy medencébe. Most nagyon gyorsan elment az idő, alig csináltunk valamit, és már ki kellett jönni. Este még lefoglaltam a taxit szerdára, már nagyon várjuk az indulást...

Végezetül két videó, ezek teljes egészében Nóri költeményei, a zene is, a szöveg is: