Karácsonyi buli és a hétvége

Az étterem kívülről...

A pénteki időjárás sem kímélt meg minket, sőt. Reggelre a hómennyiség újra gyarapodott, mint ahogy írtam, és a buli helyszínén sem lehetett már parkolni. Napközben ugyanis sorra kaptam az emaileket, hogy mi a helyzet, a vége az lett, hogy az étterem udvara betelt hóval, lehetetlen volt kitakarítani. Így aztán szinte mindenki tömegközlekedéssel érkezett a helyszínre, mi is (nálunk így is volt eleve tervezve). A bulinak helyt adó intézmény az óvárostól nem messze volt délre, szerencsére egy buszmegálló közelében, így sokat nem kellett hozzá bóklászni. Háromegyed hétre kellett odaérnünk, ami sikerült is, sokan még nem voltak rajtunk kívül. Egy udvaron keresztül kellett megközelítenünk az éttermet, az udvarban egy karácsonyfa állt. Hogy Nórit idézzem, "nagyon hangulatos" volt minden...

A galérián le lehetett tenni a kabátokat, átöltöztünk, és közben megjött Leo (a szobatársam) a családjával. A legkisebb gyerkőc náluk két év körüli, van egy négy éves kislány, egy 8-10 éves forma fiú és egy felnőtt lány is. Nóri a négyéves kislányt pécézte ki magának a buli alatt, legtöbbet vele táncolt. De legelőször is bemutattam őket a már megjelenteknek. Marco volt az első áldozat, vele Nóri nagyon szépen eljutott a bemutatkozásig angolul. Marco egy olasz srác, az egyik legviccesebb a kollégák közül. Nemrégen például küldött egy képet (szigorúan csak az apukáknak a központban), nem tudom megállni, hogy ne tegyem be ide szöveggel együtt (az angollal hadilábon állóknak összeütök egy nem szó szerinti hevenyészett fordítást is...):

"Dear dads,

Since Christmas is approaching and your children will for sure ask for some gifts, I would like to share with you some knowledge on how to keep your house "up and running". So please have a look to the attached picture and think well again before refusing a gift to your children, or at least start a good insurance for your house.

Legközelebb majd fogsz nekem venni egyet...

This is my gift for starting the week-end with a smile ...

  Have a nice week-end!

   Marco"

 ( Kedves apukák!

Mivel közeleg a karácsony és gyermekeitek egészen biztosan kérni fognak valamilyen ajándékot, meg szeretném osztani veletek annak tudományát, hogy hogyan tudjátok megőrizni házatok épségét és nyugalmát. Vessetek hát egy pillantást a mellékelt képre és gondolkodjatok el rajta, mielőtt gyermekeitek kívánságát elutasítjátok, de legalábbis kössetek egy jó biztosítást a házra.

Ez az én hozzájárulásom ahhoz, hogy mosollyal kezdődjön a hétvége...

Kellemes hétvégét!

Marco)

Leo kislányával

Folyamatosan érkeztek a vendégek, a zeneszolgáltatás pedig beindult. Volt forraltbor (alkoholmentes is...), és szépen meg voltak már terítve az asztalok. Nóri a táncparketten élte ki magát, amíg meg nem jelentek a szórakoztatásért felelős egyének. A cég szervezett egy "bohócot" is, aki igazából nem bohóc volt, hanem egy kreatív nőszemély, egy rakás felszereléssel. Hozott magával festéket, ragasztót, papírt, gyöngyöt és még sok minden mást is, épp csak Harris rádiókat nem, és mindent elkezdett kipakolni egy asztalra. Igazán várhatott volna vele egy kicsit, mert hamarosan szólítottak minket a vacsorához. A gyerekeket persze evés helyett ez az asztal csábította, alig akartak leülni. A gyerekeknek külön asztalnál terítettek, ők rántott husit kaptak, becsületes adaggal.

Egy kis ügyködés...

A felnőtteknek megterített asztalok roskadásig voltak minden földi jóval. Sokféle hidegtál volt kitéve, saláták és egyebek, hely az asztalon már nem nagyon volt. Erre megjelent a pincércsajszi egy akkora tállal, hogy nem volt helye hová letenni. Tradicionális észt karácsonyi vacsora volt. Emlegettem már eleget az észt "véres hurkát", ebből volt bőven a tálon, bacon szalonnába csavarva. Volt még héjában sült krumpli, párolt káposzta, és valamilyen disznóhús is szeletekben, talán tarja. Mindehhez lehetett tökből készült savanyúságot enni, és áfonyalekvárt, akinek passzol hozzá (nekem nem).

Az északi ajándékfelelős

Nóri evett pár falatot, de leginkább a bohóchoz ment volna, és lassan odaszállingóztak a gyerekek. Készítettek sok szép mindent, de ezeknek inkább majd egy külön bejegyzést szentelek nemsokára, az óvodában készített műalkotásokkal együtt. Nem tudom sajnos már, hogy mi követett mit, de volt még hátra két fő attrakció az estből, kezdjük a Mikulással. Eredetileg úgy volt, hogy 9-re fog érkezni, de többen jeleztük, hogy ez egy kicsit későn lesz, így áttették a piros ruhás közszsereplő érkezését 8 órára. Meg is érkezett jó fáradtan, alig bírta vonszolni a batyuját. Szerencsére beszélt angolul, így legalább a szülők biztosan értették, hogy mit akar mondani. A gyerekeket csak "little cyber defender"-eknek titulálta, érezhetően volt némi felkészültsége, hogy hová is jött...

A csomagok átadása előtt minden gyerkőcöt név szerint szólított, és ragaszkodott hozzá, hogy minden fiatalkorú valamilyen produkcióval adjon számot a tehetségéről vagy zene vagy tánc formájában. Néha ez nehézségekbe ütközött (volt néhány nagyon fiatal versenyzó is), itt az apukák és anyukák vetették be magukat. Nagy variálás nem volt egyébként a csomagokban, minden gyerek a Kalev zacskóját kapta. Nóri nem nagyon akart énekelni, de aztán csak sikerült rábeszélnünk. A Mikulás fel is ismerte, hogy magyarul szólt a dal:

Sajnos sok gyerek nem tudott eljönni, egyrészt az időjárás miatt, másrészt meg betegségek miatt, így sok csomag megmaradt. A Mikulás távozása után néhányan egy színdarabot adtak elő, de ezzel majd inkább egy külön bejegyzésben foglalkozom, sikerült megszerezni a szövegét is, ott majd közlöm az arra fogékonyaknak, videóval ás fordítással együtt (tervek szerint).

Az est számunkra utolsó attrakciója a "kívánságok" volt. Nem tudom, erről írtam-e, ezért néhány szóban az előzményekről. Kirke (a titkárnő) körbejárt hétközben egy kosárkával, amiben benne voltak a központban dolgozók nevei. Mindenki húzhatott egyet, de nem tudtam, hogy ez micsoda, rákérdeztem. Kiderült, hogy náluk divat újévkor valami vicceset kívánni a másiknak, és ilyen bulik alkalmával mindenki kíván valakinek valamit, jót derülnek rajta, amíg a lánc körbe nem ér. Elém nyújtotta a kosárt, én meg majdnem felnevettem, mert pont őt húztam ki. Amikor az est folyamán ehhez a részhez értünk, páran úgy érezték, hogy szómenéssel kell a dolgot elintézni, voltak nagyon extra hosszúságú kívánságok is. Engem egy fiatal srác húzott, akivel eddig tán két percet beszélgettem a bemutatkozáson kívül, így nem is nagyon tudott mit kívánni nekem. Végülis jól kivágta magát: azt kívánta, hogy érezzem jól magam Észtországban, és szerezzek sok barátot a következő időszakban.

Nekem  viszonylag könnyű dolgom volt, végre lehetőségem nyílt rá, hogy megköszönjem Kirkének az elmúlt hónapokban nyújtott segítséget, szemlátomást jól esett neki. (Bár mindig azt mondja, hogy én, meg a követségem elvégezzük az ő munkáját, mindent elintézek magam, neki már semmit nem kell segíteni...) Kívántam neki sok türelmet hozzánk (mindenki minden nyűgjével hozzáfut), természetesen boldog karácsonyt és boldog új évet, sok sikert a magánéletben stb. No meg napközben megpróbáltam memorizálni észtül a karácsonyi és újévi jókívánságot, ennek volt a legnagyobb sikere. Nóri is hallgatta a kívánságokat, és amikor mindenki nevetett valamin, ő is nevetett, aztán megkérdezte a hahota után Nettitől, hogy "mit mondott?"

Az erkély

Este kilenc óra után aztán kezdtek már Nórin a fáradtság jelei mutatkozni, mire felöltöztettük, lett már fél tíz is. A parti még folytatódott mindenféle mókás játékkal (állítólag 11-ig bírták a dolgot a többiek...), mi elindultunk a buszhoz. Szerencsére nem volt irgalmatlan hideg, és 11 óra felé haza is értünk.

Másnap már kénytelen voltam nekiállni havat lapátolni, teljesen be voltunk temetve. Körülbelül három órámba telt, mire a kertben a 40 centi körüli havat eltakarítottam, az utcához már nem is volt erőm. A kapun kinézve fellélegeztem, Sztyepán ezt elintézte. Kiástam az utat a madarakhoz is, adtam nekik enni, ez volt a pihenés... A délutánt pihivel töltöttük, és estefelé Nórival elmentünk uszodába. Ezúttal már hátúszásban is egész jó volt, a 25-ös medencét kis pihenéssel átúszta. A kéztempón még van mit javítani, de rajta leszünk.

Hurkateszt

Másnapra azt terveztük, hogy elmegyünk a szánkóért (megjött a héten), de a hó megint szakadt. Felhívtam Jánost, hogy ráérnek-e délután, otthon vannak-e, de nem volt szerencsénk. Így nem kellett a lapátolással kapkodni. No persze azért ki kellett menni, mert megint leesett vagy húsz centi, de ez most friss hó volt, lényegesen könnyebben ment a dolog, mint előző nap. Kijött Nóri is, kicsit hógolyoztunk is. Ebéd előtt nem sikerült mindent eltakarítani, de nem is lett volna értelme, újra szakadt a hó. Az erkélyeket is le kellett takarítanom ismét, mert megint annyi hó gyűlt ott össze, hogy kezdett veszélyes lenni egy csöppet.

Ebédre véres hurkát ettünk, leteszteltünk vagy négyfélét. Szerencsére most egész jókat választottunk, egyik jobb volt, mint a másik.A délutánt pihenéssel töltöttük ismét, és még arra sem volt erőm ezúttal, hogy összeszedjem magam, és elmenjünk uszodába. De Nóri se nagyon erőltette most, meglepő módon. Este elég nehezen aludt el, de nem jött le hozzánk...