Újabb hét telik el lassan...

Ígértem legutóbb, hogy majdan írok valamit, de nem nagyon volt időm. Ezen a héten jóval több dolog jött össze idebent, de szerencsére közeledik az év vége, a hét végére ez már érződik. Szóval vissza a hétfőre. Egy hete nagyjából törjük a fejünket Nettivel, hogy hazamenjünk-e vagy sem karácsonyra. Pontosabban a dilemma nem egy hétre datálódik csak vissza, de egy hete kezdtem el konkrétan megnézni a repülési lehetőségeket. Alapvetően három opció van Tallinnból Budapestre eljutni. Az egyik a Helsinkin keresztüli út, ahogy a múltkor is jöttem, de ez egyben a legdrágább is. (Október közepén az akciós napon nem lett volna az, de késő bánat...) A második lehetőség Varsón keresztül van, de a karácsony közeledtével ezek a járatok is nagyon drágák lettek. Maradt hát a Prágán keresztüli harmadik út (így jöttem ki először...), és csodák csodája, a cseh légitársaság még egész elviselhető árakkal operált.

Előző héten én még azon az állásponton voltam, hogy várjunk egy pár napot, hogyan fogja venni Nóri az óvoda első napjait, de sok következtetést azokból a napokból nem lehetett levonni. Viszont a jegyek hétfőre egyrészt drágultak, másrészt meg már nem is volt arra a napra, amikor indulni szerettünk volna. Eredetileg 19-ét néztük ki indulásra, de hétfő estére már csak 22-re volt épeszű árú jegy (napközben még lett volna 20-ra is...). Nóri a hazautazás ötletét természetesen támogatta, még úgy is, hogy az eredeti indulási nappal a 21-i óvodai ünnepségről lemaradt volna: "lesz még itt sok karácsony, anya..." Inkább az otthoni óvodás társakkal találkozott volna, de ez a 22-i indulás miatt ez már nem tűnik túl esélyesnek.

Megpróbáltam hát lefoglalni a jegyeket hétfő este, de nem volt egyszerű menet. A foglalás még csak lement probléma nélkül, de amikor a fizetésre került a sor, nem tudtam kiegyenlíteni a számlát. Amikor a számlát megnyitottam a Swedbanknál, még csak útlevelem volt, így a neten indított tranzakcióimra rátettek egy 10000 koronás limitet. Ennél csak kicsivel volt drágább hármunk jegye, pont nem tudtam kifizetni. A levélben azt írta a jegyet áruló cég, hogy másnap délután 3-ig van időm kiegyenlíteni a számlát...

Így aztán másnap együtt mentünk az oviba, mert a bank csak 9-kor nyitott. (Előtte azért lapátoltam egy kicsit a havat, mert az jó. Este nagyon fájt valamitől a hátam, mintha beszorult volna valahova levegő, vagy ilyesmi. A lapátolás rendbehozta...) Utána Nettivel elmentünk a bankba, és sikerült befizetni a pénzt, no meg a limitet is feljebb tornászni. (Érdekes módon észt ID kártyával ebből semmi gondot nem csináltak. Erre a limitemelésre mindenképpen szükségem volt, mert a havi bérleti díj is magasabb, nem volt kedvem ezért minden hónapban bemenni a bankba.)

Méretes jégcsapok...

A bankból kijőve irtózatos hófuvásba léptünk ki. Én mentem dolgozni, Netti meg cipőt nézni, kissé szétjött a csizmája. Aznap siettem haza, nem mentem sehová. Nettiék otthon ügyködtek, de előtte azért Nóri megnézte a méretes jégcsapokat a nappali ablakánál. Nem kicsik, némelyik szerintem három méter is megvan.

Este lapátoltam még egy kört, mert úgy hírlett, hogy éjszaka megint lezúdul egy adag. Így is lett, reggel megint arra ébredtünk, hogy van már friss havunk, és még akkor is esett, ahogy kell. Aznap (szerda) rövid napom volt, mert haza kellett jönni a mosogatógép miatt. Ha már el kellett jönnöm hamarabb, eljöttem úgy, hogy odaérjek Nórihoz ebéd után. Mire odaértem, már teljesen fel volt öltözve, és nagyban mesélte, hogy jártak az óvodában a "manók". Itt Észtországban a Mikulás nem jár decemberben (ő a karácsonyhoz kötődik), hanem manók járnak, viszont ők nem csak 5-én, hanem decemberben minden nap hoznak valami apróságot. Úgyhogy az észt gyerekek szerintem jobban járnak, de vitathatlanul azoknak a gyerekeknek a legjobb, akik más országból jönnek ide..:)

Jobb, mint az uszoda...

Nóri cukorkát talált a szekrényében reggel (gumicukrot), hát nagy volt az öröm. A múlt héten kitalálta, hogy nem járja az, hogy csak neki lesz adventi naptárja, ő is fog készíteni nekünk minden napra valami apróságot. Berejti őket az éjjeli szekrények fiókjába. Kaptunk már karácsonyfadíszt (Nettivel közösen készített angyalkák, de volt golyódísz is...), ma reggel (péntek) pedig egy rajzot, amin egy karácsonyfa van... Viszonylag korán hazaértünk, így eltoltam a havat a teljes udvaron, és az utcán is, majd megebédeltünk. Azt találtuk ki, hogy ha a szerelők elmentek (2 és 4 között kellett jönniük), akkor elmegyünk az uszodába, Nóri már nagyon várta.

Viszont a szerelők csak nem jöttek... Fél öt körül elfogyott a türelmem, felhívtam Armint. Ő felhívta a céget, aztán pár perc múlva visszaszólt, hogy "6-ig biztosan odaérnek". Hát kezdtem magam otthon érezni... Tiszta magyar mentalitás: otthon van ez, hogy órakat várhatok minden szolgáltatóra, aztán persze nem jönnek, csak még később. Igazából azért voltam mérges, mert Nórinak be volt ígérve az uszoda, de ha a 6-hoz képest is késni fog, akkor már nem lesz értelme elindulni. Nem beszélve arról, hogy ha tudom, hogy csak 6 után jönnek esetleg, akkor el sem kell kéredzkednem odabent.

Összeraktam az uszodás cuccot, Nórit átöltöztettem fürdőruhába, majd leültünk vacsorázni. No persze akkor jött meg a pali, ráadásul egyedül. Így a dögnehéz masinát kettőnknek kellett a házba bevonszolni. Kíváncsi lennék, hogy mit csinálna olyankor, ha nem találna otthon senkit, aki ezt erővel bírná. No mindegy, kb húsz perc alatt a helyére pofozta a gépet, közben eszegettünk.A köszönést nagyon nem erőltette, vissza se nagyon köszönt. Tán nem vette jó néven, hogy Armin rátelefonált... Fél hét is elmúlt, mire el tudtunk indulni az usziba, ezúttal Netti is velünk tartott. Sajnos a fényképezőgép pont az uszodában merült le, így fotók sajnos most nincsenek. A múltkor váltott bérletemből levonták Netti jegyét is, így csak Nóriért kellett fizetnünk. Kipróbáltunk mindent, Nóri ezúttal a nagymedencét többször is végigúszta (persze vagy karúszóval, vagy a Boba Fett szettel...).

Nem voltak nagyon sokan, így volt helyünk úszkálni. A gyerekmedencében például végig nem volt senki, Nórié volt az egész víztér... Nyolc körül aztán el kellett indulnunk haza, Nóri haját megszárítottam a fiú öltözőben, hogy kicsit haladjunk. A fodrász sajnos már bezárt, azt is beterveztem még aznapra, hogy a hajamat levágatom (az uszodán belül van egy hajász), de ez most nem jött össze. Odahaz Nóri persze éhes lett, de én inkább a szaunába mentem előbb, indulás előtt beizzítottam. Közben Netti megsütötte a "véres hurkát", amit még korábban vettem. Igen, az észtek is készítenek a mi véres hurkánkhoz nagyon hasonlító valamit, csak ők árpagyöngyöt tesznek bele rizs helyett. No meg egy olyan fűszert (legalábbis ebbe, amit én kóstoltam), amely egy teljesen más, nagyon furcsa ízt eredményez, nekem nem nagyon jött be, de majd megkóstolok más gyártmányt is.

Netti is lement egy körre a szaunába, amikor én feljöttem. Meséltem egyet Nórinak, rendesen kiütötte magát, de azt azért megvárta, míg Netti feljött a szaunából... Mikor végre elaludt, Nettivel neki akartunk állni adventi naptárt gyártani. Csak hát nem voltak meg a zsákocskák, pedig mind a ketten úgy emlékeztünk, hogy be lettek rakva... Ki volt már pakolva az összes doboz, de aztán Nettinek beugrott, hogy van még egy, ami még félig van. Naná. hogy abban volt... De mire előkerült, mind a ketten kellőképpen fáradtak voltunk, elmentünk alduni...

Csütörtökön (tegnap) egész nap bent voltam. Van most idebent a büfében egy kiállítás, az észt korona történetét mutatják be nagy tablókon. Már kedden is volt, minden nap egy kicsit elolvasok belőle ebéd előtt vagy után. Érdekes időszakok voltak az észt történelemben, nem volt ritka, hogy egyszerre három-négy valuta is forgott az országban, és mindenki elfogadta mindegyiket. Délután volt még egy köröm a karnissal, sajnos rövid volt, amit először vettem, de gond nélkül kicserélték. De így megint 8 óra körül értem haza. Szerencsére hó nem esett már egy napja, kimaradt az esti lapátolás... Nóri elmesélte, hogy találkozott a főtéren a Mikulással, de megígérte, hogy engem is "elvisz" a főtérre, hogy én is találkozhassak vele. Ma lesz a napja, már alig várom.:)

Elkészítettük az adventi naptárt, aztán kissé elkómáztunk a tévé előtt, nekem negyed kettőkor jutott eszembe, hogy tán el kéne menni aludni. Így most kissé fáradt vagyok...