Sörteszt - Saku Kuld (Gold)

Újabb sörteszt az arra fogékonyaknak... Szóba került már a Saku neve, de akkor lusta voltam egy-két sort vesztegetni a történelmi áttekintésre. Most ezzel a hagyománnyal szakítunk, de először magáról a sörről, kritikailag. Pénteken és csütörtökön esett elég hó (tán az előző két bejegyzés ezt alátámasztja...), így szombat reggel volt mit lapátolnom, délután fél kettőre végeztem is. Most fáradtam el eddig legjobban, így az ebéd mellé most ezt a sört szerintem megérdemeltem. Aki szerint nem, nyugodtan írjon megjegyzést, válaszolok rá, ígérem...

Szóval a sör. Ezúttal nincs helye fanyalgásnak, semmilyennek se. Korrekt pilzeni típusú sör van a dobozban, valószínűleg kiváló alapanyagokból. A cég bevallása szerint a Saku Kuld a zászlóshajó pilzeni fronton, amit sajnos még nem tudok megerősíteni, mert a teljes portfólió lefedése még nem sikerült (de rajta vagyok), eddig csak a Saku Original kóstolására került sor. Alkohol viszonylag sok van benne (5,2 %), és állítólag speciális élesztővel (Hallertau) készül. Speckó üveget is kapott, de nekem a képtől eltérően a dobozos verzióhoz volt szerencsém, de majd megpróbálok róla dobozos képet is felhajtani (sikerült...). A habja viszont nem túl erőteljes, de Nóri még így is kapott utána (a sörhabot mindig meg akarja kóstolni...). A színe nem mély sárga, inkább világosnak mondanám, de ezek csak a külső jegyek, ne higgyünk a külső benyomásoknak! Fogyasztásra mindenképpen ajánlott, ne hagyjátok ki.

Akkor most egy kis történelem, de akit bővebben érdekel a téma, katt ide.

A gyár a kezdetekben...

A jobbágyság Észtországban csak 1816-ban szabadult fel papíron (Az észt kollégák azt mondják odabent, hogy a tényleges felszabadulás csak 1860 környékén valósult meg. Addig egy észt ember Észtországban csak akkor számított, ha jelentkezett vagy a germán hadseregbe, vagy az oroszba, de ez azzal járt, hogy megtagadta egész addigi életét, családját stb), innentől datálódik az észt ipar fejlődése. Elindultak az első gyárak, ezek között is elsőként a lepárlók és a sörfőzdék. A Saku nevű birtok tulajdonosa is egy német úriember volt, Karl Friedrich Rehbinder, aki szintén sörfőzdét alapított 1820-ban, amely  eleinte sajnos nem lett túl sikeres. Annyira nem, hogy 1849-ben feladta a bizniszt, és eladta a főzdét egy Baggo nevű embernek. Innentől kezdődtek a sikerek, különösen 1876 óta, amikor felépült az új főzde, és a sörök még Tallinnban is népszerűek lettek.

A nagy lökést a vasútvonal megépítése jelentette 1899-ben, majd a Tallinn-Pärnu út megépítése 1901-ben. Az I. világháború betett az iparnak, Sakuban se készült sör, egészen 1921-ig. Akkoriban kilenc sörfőzdéje volt az országnak, de északon a Saku hamarosan monopolhelyzetbe került. A huszas évek még egy nagy változást hoztak, akkor állt át a gyár az új 0,5-ös üvegre, előtte x évig az 1 toop-os (1,23 liter) volt divatban. Régi szép idők...

A szovjet időkben bizonyos előjogokat élvezve a gyár továbbra is működött, egészen 1985-ig, amikor jött Gorbacsov, aki számos tilalmat vezetett be, a fejlődés leállt. Az új korszak 1991-ben kezdődött, amikor a Baltic Beverages Holding (BBH) a Pripps (Svédország) és a Hartwall gyárral (finn) megvásárolta a cég 75%-át. Közvéleménykutatást végeztek, hogy az észtek milyen sört szeretnek: meglepetésre az jött ki belőle, hogy az ország lakosai a karakteres sört szeretik, amely nem túl keserű. Ennek bázisán készült el 1993-ban a Saku Original, erről majd máskor lesz teszt. 1995-ben már ez a sör volt e legnépszerűbb...

2005-ig aztán történt sok minden, és itt kanyarodunk vissza a bejegyzés fő témájához, a Saku Kuld (Saku Gold) ekkor jelent meg a piacon. Nem is akárhogy, mert a tervezettnél háromszor több fogyott belőle! Az utolsó fontos dátum a cég történetében 2008, ekkor került a sörgyár a Carlsberg konzorcium 100%-os tulajdonába...