City tour

Hol is folytassam? Tán egy kis helyzetjelentéssel az elmúlt napokról. A múlt hét jó zsúfolt volt a konferencia miatt, és hála az égnek el tudtak jönni a fiúk Magyarországról, így az esték is tartogattak némi programot... A hétvégén olyan meleg volt, hogy még eddig sose, de mára megjött a zuhé, 12 fok reggelre (tegnap bőven 30 felett...), és azóta kis szünetekkel esik.

Menjünk buszozni!

Most pedig térjünk vissza az időben június 4-re, bár már oly régen volt... No nem azért, hogy a dátum gyászos volta miatt keseregjünk, csupán csak azért, mert ott szakadt vége az eseményeknek. Nóri már nagyon régóta szeretett volna utazni a városnéző busszal, és végre úgy álltak a csillagok, hogy minden paraméter adott volt hozzá: rá is értünk, az idő is jó volt, mi kell még? Úgy gondoltuk semmi, így némi előtanulmány után (péntek este utánanéztem a neten a lehetőségeknek...), szombat reggel elindultunk. Többféle túra van a városban, mi a City Tour-t választottuk, mert nekik három vonalon is közlekednek buszaik, és a neten talállt információk szerint a jegy mindháromra érvényes. Kicsit továbbnézegetve a lehetőségeket, rájöttem, hogy ideális megoldás számunkra a Tallinn kártya (Tallinn card) lenne, mert azzal az összes múzeum (beleértve az állatkertet és a botanikus kertet is) ingyenes. (Emelett még a kártyával ingyenes a tömegközlekedés is, és lehet vele kapni még sok helyütt kedvezményt, például éttermekben is.) Természetesen a városnéző busz díja is benne foglaltatik a kártyában, bár amikor a vételre került sor a turista információs kirendeltségen, némileg ellentmondásos információkat hallottam. A városnéző buszt üzemeltető cég honlapja és szórólapja szerint a Tallinn kártya tulajdonosai korlátlanul használhatják a buszokat, ugyanakkor a Tallinn kártya ismertetője szerint csak az egyik vonal ingyenes (van kék, piros és zöld útvonal), a többiből 50 % kedvezmény jár. Valószínűleg ez utóbbi az éppen aktuális álláspont, az összes többi helyen pedig frissíteni kéne az információt. Szerencsére a buszosok fejében sem tiszta a dolog még, mert a többségük egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy utaztunk-e már a kártyával, vagy sem, csak egyetlen sofőr érdeklődött miatta...

Így mi most tudtunk utazni mindhárom vonalon, bár ezek közül a piros számunkra túl sok jelentőséggel nem bírt, mert ez a vonal nagyjából a belváros híresebb helyeit járja végig, ott meg már szinte mindenhol jártunk. Elsőre a zöld útvonalat választottuk, mert ez felvitt minket Piritán túlra észak-keletre, ott még nem jártunk. A megállók eléggé rapszódikusak, főleg az útvonal végén, a buszsofőrök úgy állnak meg, ahogy éppen kedvük szottyan. Mi a botanikus kertnél akartunk leszállni, de a busz nem állt meg, hiába jeleztünk. Elment a TV tornyon túlra (következő megálló, ide a kert után el akartunk sétálni), megfordult, és úgy jött vissza a kert felé. Megkérdeztem a sofőrt, hogy ugyan miért nem állt meg, erre közölte, hogy mindjárt megáll. Meg is állt, de a toronynál, de mi leszálltunk, ezúttal nem bíztuk a dolgot a véletlenre. Gondoltuk, előre hozzuk a programban a tornyot, de csalatkoznunk kellett, mert azt most épp az Unió pénzét költve renoválják. Szóval nem lehetett felmászni...

A lehetséges útvonalak. Érdemes inkább rákattintani, így nem túl informatív...

Mit volt mit tenni, elsétáltunk a botanikus kerthez. Itt nagyjából másfél órás sétát engedélyeztünk magunknak, de az igazat megvallva sokkal többet nem is ér. Van egy viszonylag jól kinéző üvegházuk (impozánsak a méretei), de ezt leszámítva nem igazán kelti átgondolt és jól megtervezett kert benyomását. Nem igazán látványos, és ami szép lenne, ott olyan közelre nem lehet menni a növényekhez, hogy a látvány élvezhető is legyen.

Szimat...

Érdekes dekoráció...

Az üvegház kívülről...

A bejáratnál egyébként szépen feljegyezték, hogy honnan érkeztünk... Visszafelé sem volt túlzottan triviális, hogy hol fog megállni a busz, de aztán minden gond nélkül sikerült a kert előtt leinteni. A City Tour honlapja említett hajózást is, amire az "A" terminálnál kell jelenekezni, de nem sok információ volt arra nézvést, hogy ez ingyenes-e vagy sem, illetve hogyan működik. Az "A" terminálnál egy helyen láttam kiírva, hogy "Cruise", de ott a biztonsági őr nem tudott semmit sem a Tallinn kártyáról, sem a City Tour-ról, így ez a program kimaradt. Majd ráveszem magam, és írok egy mailt a City Tour-nak, de még nem jutottam el odáig...

Visszamentünk a Virui kapuhoz és megebédeltünk, majd folytattuk a túránkat a kék útvonallal. A skanzen volt a következő állomás, ez kissé túlvan az állatkerten, szintén a Rocca el Mare nevű városrészben. Szép nagy területen helyezkedik el, nyugatról a tenger határolja, de sajnos elég meredek partoldallal, szinte lehetetlen lejutni a vízig. Mondjuk nagyon nem is érdemes, mert köves a part, és jó szemetes is. A skanzen területén jónéhány évszázadot ölelnek át, ígykeztek egy-egy korszakhoz tematikusan egy csoportba összegyűjteni az épületeket. Sajnos nem lehet minden házba bekukkantani, de nem is nagyon lenne rá senkinek energiája, befogadhatatlan a mennyiség egy délután alatt is. Számomra legérdekesebb a "nyári konyha - szauna" párosítás volt, az utóbbi kémény nélkül. Egy idő után isteni lehetett odabent izzadni, és közben még a füstöt is nyelni...

Az egyik házat egy olyan észt bácsika őrizte, aki angolul is beszélt (nem volt jellemző a parkban). Felismerte, hogy magyarok vagyunk, és megörült, hogy beszélek angolul. Öt-tíz percig biztos szóval tartott, addigra Nettiék már messze jártak... A park területén elszórtan van két óriási hinta is, ezt persze Nóri ki szerette volna próbálni. Vannak játszóterek is, van egy étteremszerűség is, no meg rendezvénysátor is. Néhány kép és videó (sajnos a fényképezőgép aksija lemerült, így némelyik a telefonommal készült):

Nagyjából három órát töltöttünk el a parkban, a végére rendesen elfáradtunk, mi tagadás. De ott még azért nem hagytuk abba a napot, elmentünk zárásképpen az állatkertbe, hátha összefutunk az elefántokkal. Nóri nagyon már nem bírt menni, egy idő után felvettem a nyakamba. A bejutás a Tallinn kártyával nem volt zökkenőmentes, de azért megküzdöttem az automatával, csak bejutottunk.

Sajnos a kisvonat már nem üezemelt, és persze lemaradtunk az állatsimogatóról is ismét. Enni sem lehetett már semmit, a büfék is bezártak, maradtak hát az elefántok. Útközben odakukkantottunk azért a fekete párducokhoz is, de nem nagyon adtak életjelt. Az elefántház mellett viszont felfedeztük a kengurukat, a múltkor ők is el voltak bújva. Az elefántok sajnos már bent voltak, de legalább meg tudtuk nézni, hogyan fürdetik őket. Most több időnk volt, így a hüllőket és társaikat is jobban szemügyre tudtuk venni. A kígyók egy része vedlett, ezek nem voltak most túlzottan szépek...

Az állatkert 9 órakor zár ilyenkor, de mi 8 után elindultunk hazafelé, mindenki kellőképpen elfáradt. Most egy kis szünet, folyt.köv. valamikor a napokban...