Június 5., vasárnap

Kénytelen vagyok már így hivatkozni egy korábbi vasárnapra, hisz lassan már kéthetes történések, amiről itt írni fogok. A lengyelországi eseményekről már nem is szólva... Na mindegy, egyszer majd csak utolérem magam, nem lesz egyszerű... Na de hol is vagyunk? Szóval vasárnap. Aznapra Gabi meghívott minket ebédre még péntek este, de aztán szombaton kissé átvariálta a programját, és az ebédből délután 4 órás vendégség lett... Sebaj, úgyis úgy terveztük, hogy kihasználjuk a Tallinn kártya utolsó lehelletét is, és elmegyünk a Tengerészeti múzeumba.

Én ott már jártam tavaly októberben, de szerettem volna Nórinak és Nettinek is megmutatni, no meg Nóri is úgy nyilatkozott korábban, hogy feltétlenül látni akarja... Na igen, de ez még akkor volt, amikor megérkeztünk, az emlékek azóta fakultak. Olyannyira, hogy reggel esze ágában sem volt "természetesen" nekiindulni a városnak... Végül aztán csak rábeszéltük... Városnéző busszal már nem mentünk, sok értelme nem lett volna, villamossal közelítettük meg az intézményt. Elméletileg tízkor nyitnak, de mi ott voltunk majdnem negyedórával korábban. Beengedtek minket, bár pénztáros még nem volt sehol. Csak arra kértek, hogy ha végeztünk, mutassuk be neki a Tallinn kártyánkat. Hát fő a bizalom...

Most bővebben a múzeumról nem írok, tavaly már megtettem. Újdonságként a gyerekeknek kialakított szoba említhető talán, akkor ide nem kukkantottam be. Nóri persze most igen, színezett is egy szép képet.

Nóri munkában

Na ezt bogozza ki az, akinek két egyenes ági női felmenője van at least...

- Luc! Je suis ton papa...

Közelben egy fehér vitorla

Ezúttal fel lehetett menni a múzeum tetejére is, onnan aztán nagyon szép a kilátás...

Egy ilyennel megyünk majd Helsinkibe...

A múzeum tetején...

Kifelé menet elkérték a kártyánkat, de úgyis beszélni akartam a pénztárossal. Kikérdeztem a szabadtéri múzeum felől, mert tavaly októberben megjártam rendesen, nem volt nyitva. Azt mondta, hogy most nyitva van, de megy nagyban a renoválás, a tengeralattjárót nem tudjuk megnézni, csak a jégtörőt. Hát annyi baj legyen. Felszálltunk újra a villamosra, de most csak egy megállóra, és onnan kis kitérővel megtaláltuk a múzeumot.

A bejárat most nem ott volt, mint októberben, jó nagyot kellett kerülni. Közben folyamatosan lehetett hallani a mukagépek zaját, közelebb érve mindent elnyomtak, alig értettük egymás szavát. A pénztárnak otthont adó bódé mellett egy játszótér volt, ezt a látogatás végére halasztottuk. A játszótér mellett nagyban dolgoztak az új csarnokokon, ahová majd a hajókat elhelyezik, itt volt felbakolva a Lembit tengeralattjáró, de száz méternél jobban tényleg nem lehetett megközelíteni.

A Suur Tõll

Mardt hát a Suur Tõll, a jégtörőhajó. Ezen a hajón sem volt minden teljesen száz százalékos, van mit rajta újítgatni. Egy bácsi éppen az egyik lépcsőt mázolta, amikor mi felléptünk a fedélzetre. A pénztárnál kaptunk a kabátunkra egy mókás matricát, jegyet nem adtak. Ezzel igazoltuk, hogy jogosan kóricálunk a területen... De visszatérve a hajóra. 1914-ben építették, Észtország független korszakában, még gőzhajtással. Viharos története során volt a bolsevikok, majd a finnek kezén, végül 1988-ban talált megnyugvást, akkor döntötték el, hogy múzeumhajót csinálnak belőle. Kívülről nem sikerült normális képet készíteni róla a sok törmelék és építési anyag miatt, így a mellékelt kép a múzeum weboldaláról van.

Szerencsére nem csak a fedélzetet lehet megnézni, a hajó majdnem minden helyisége látogatható. Sajnos a kormányosfülke valamiért nem, nagy bánatomra. A hajó gyomra három bivalyerős gőzgépet rejt, oda viszont alá lehet szállni. Nem irigylem szerencsétlen gépmestereket és fűtőket, annak idején azért ez elég komoly és kemény munka lehetett. Meg lehet nézni a tisztek és a legénység életterét is, a tiszteké különösen imponáló volt, de lássuk a fotókat:

Ez a fűtésrendszer nagyon emlékeztet engem valamire...

Mintha valahol már láttam volna hasonló bonyolultságút...

A tiszti konyha

"Kislány a zongoránál..."

De jó dolguk volt...

És ez csak az első tiszté...

Ez is

Itt meg a matrózoknak főztek

Majdnem fél órát bolyongtunk a hajón, majd áttettük a székhelyünket a játszótérre. Nagyon ötletesen van kialakítva, minden a tengerről és a hajókról szól. Még a talaj is hullámos, van itt hajó, és még sok minden más is. Nóri egész sokat eljátszott itt, meglepő módon:

A múzeum után elmentünk haza, gondoltuk megebédelünk az egyik közeli étteremben, de nem volt szerencsénk. Érdekes üzletpolitikát folytatnak, az egyetlen nap, amikor hétközben zárva tartanak, az a vasárnap... Végül a városban ebédeltünk, és úgy mentünk a Gabihoz. Ő is készült "ebéddel", pacalpörköltet főzött, amit errfelé nagyon nem lehet enni... Nemrégen Magyarországon járt, és hozott nekünk egy kis magyar csokit kóstolóba. Este hét körül jöttünk el tőle, mondhatni elég mozgalmas hétvégénk volt...