Megérkezés Lengyelországból...

Ahogy írtam legutóbb, Bygdoszcz-i élményeimről majd később, tán lesz rá egyszer idő. Most csak annyit belőle, hogy elég korán indultam Lengyelországból, 5 óra körül keltem, és délután három körül értem Tallinnba. Eléggé le voltam strapálva ennyi utazás után, és a reptéren összefutottam egy benti kollégával. Kedvesen felajánlotta, hogy bevisz a céghez kocsival, de én aznapra már nem terveztem semmit, gondoltam felszedem a bőröndömet, aztán irány haza pihenni.

Pontosabban nem pihenni, mert Netti emlegetett valami programot délutánra. Otthon megebédeltünk, majd közösen mentünk Nóriért. Nagy volt az öröm, pláne amikor megtudta, hogy az állatkertbe megyünk. Aznap az oviban is gyermeknapi ünnepség volt, és az állatkert is sokal olcsóbban volt látogatható ezen alkalomból, mint egyébként. Fura dolog ez, azt hittem mindenütt május utolsó vasárnapja a gyermeknap, de úgy látszik az észteknél és a lengyeleknél nem teljesen. A lengyel repülőgépen is osztogattak ajándékot a gyerekeknek...

Gyermeknapi dekoráció...

Az oviban kaptak sütiket is, Nóri nagy hangon mesélte, hogy mennyi mindent. Legutóbb, amikor az oviban jártam, elcsodálkoztam, hogy mekkora orgonabokrok nőnek ott, de igazából ez egész Tallinnról elmondható, különösen arról a városrészről, ahol lakunk. Mindent beleng az orgonaillat, és nagyon sokfélét látni:

A csúszda méretéből tán sejthető, hogy ez nem egy pici bokrocska

Nórit összeszedtük hamar, és bevágódtunk az autóba. Kicsit kavarogtunk az állatkert felé vezető úton, és annyian parkoltak ott, hogy nem tudtunk megállni az állatkert mellett, csak a túloldalon. Szerencsére ott van a Rocca el Mare bevásárlóközpont, jó nagy parkolóval, és találtunk egy szabad helyet. Hozzáteszem, ott sem volt egyszerű. Fejenként 1 eurót kellett most csak fizetni nekünk Nettivel, Nórit természetesen ingyen beengedték. Rögtön a bejáratnál volt egy színpad, mellette légvárak és egyéb játékok, nagy volt a nyüzsgés. Legelőször a büfé melletti "játszótérnél" időztünk egy kicsit, de nem egy óriási játszóteret kell elképzelni. Van néhány műanyagállat, amire fel lehet mászni, és ez a dülöngélő micsoda, amellyel a gyerekek kellemesen elszédíthetik egymást. Elhagyva ezt a teret egy olyan útvonalra tértünk rá, ahol még nem jártunk. Rengeteg ragadozómadár volt ott, csak sajnos a többség jó sötét környezetben, nem lehetett őket nagyon fotózni. Voltak sasok, keselyűk, és persze rengeteg féle bagoly is. Ő egy méretes sas:

Az út végénél lehetett volna ráfordulni arra az ösvényre, amely az állatsimogató felé vezetett, de azt sajnos délután négykor lezárták, szegény állatoknak is jár egy kis pihenés. Valószínűleg aznap a szokásos stresszmennyiség sokszorosát kellett elszenvedniük. Aznap működött az állatkerti kisvonat is, Nóri persze ki szerette volna próbálni. Külön kellett érte fizetni, és egy kicsi körpályán közlekedett. Egy menet két körből állt, és érdekes módon nem volt vezetője. A kezelő egy lendületes lökéssel megindította, és utána ment a maga útján, árammal működtetve. Két gyerek beült a mozdony ülésébe, és azt hitték, hogy ők irányítanak:

 

A vonatállomás mellett is volt egy büfé, és Nórinak nagyon hiányzott egy jégkrém... Én addigra egy kissé megéheztem, így átzarándokoltam a másik büféhez, amíg Nóri ezt falatozta, de hamar utánam jöttek a lányok is. Nóri is éhes volt persze, és szerencsére viszonylag hamar megkaptuk, amit kértünk. De ez az evészet mégis elég volt arra, hogy közben a légváras részen lefújják a bulit, és elkezdték leereszteni a légvárakat. Szegény Nóri már csak akkor ért oda, amikor már szinte alig álltak, csak abban tudott segíteni a srácoknak, hogy hamarabb kilapuljon a szerkezet. Nem volt csalódott, ilyet még úgysem csinált. A színpad mellett néptáncosok ropták a fűben, az utolsó körben a nézőközönséget is megpróbálták bevonni. Volt ott még egy kicsi körhinta, ennek az utolsó körében Nóri még tudott egyet menni, utána már az sem működött, valószínűleg elromlott:

Ezt követően kicsit sétáltunk az állatkertben, és ezúttal eljutottunk az elefántház környékére is. Szerencsére itt újabb légvárakat fedeztünk fel, így elmúlt a lelkiismeretfordulásom, ráadásul itt sokkal nagyobbak voltak. A légvárak mellett kivonult a vízigömbös cég is, de azt ezúttal nem próbáltuk ki. Jó sok időt sikerült itt eltölteni, a végén majdnem lemaradtunk az elefántokról.

Az elefántoknak viszonylag nagy területe van, amelyet egy toronyból lehet belátni a legjobban. Felmásztunk oda, de nem nagyon láttunk egyet sem. Gondoltuk tán már bementek pihenni, nyolc óra felé járt az idő lassan. Mire az elefántház bejáratához értünk, és Nórival elmentünk pisilni, 7:59 lett, az őrök nem akartak beengedni, mondván 8-kor zár a bazár. Netti oroszul rábeszélte őket, hogy engedjenek be, nagyon gyorsak leszünk. Nem csak az elefántokat lehet bent látni egyébként, van egy rakás kígyó és teknős is, de nem akartunk visszaélni az őrök türelmével, nem néztünk végig alaposan mindent.

Kifelé menet azért megnéztünk még pár állatot, például a tigriseket és a hiúzokat. Hát ily szép hosszúra sikerült ez a nap, különösen nekem. Engem nagyon nem kellett altatni...