Ez a hétvége az eddigi legmelegebb észtországi hét után következett, s mily meglepő: ez volt a legmelegebb hétvégénk eddig. Már hétközben is rendesen átmelegedett a ház, a vékony falaknak köszönhetően a hálószobánkban odafent bőven 30 felett járt a hőmérséklet. Az egyetlen elviselhető klímájú rész az alagsor volt, itt nem kellett megsülni. Grillezni szerettünk volna szombaton délben, de erről az időjárás miatt hamar lemondtunk (elhalasztottuk estére), öngyilkosság lett volna kimenni a tűző napra.... Délelőtt Nórival biciklivel elmentünk boltba, és felfedeztünk közben egy új játszóteret is...
 |
| Hol volt, hol nem volt... |
Igazából alig mozdultunk ki szombaton, a bolton kívül annyira mentünk csak ki, hogy a locsolóberendezést összeraktam, adtunk egy kis vizet a rendesen kiszáradt fűnek. Locsoltunk szinte egész délelőtt, de sok eredménye nem volt. Nóri már hétközben nagyon rágta a fülemet, hogy ő bizony sátorban szeretne már egyszer aludni, szombaton engedtem a rábeszélésnek... Miközben előkészítettem a faszenet a grillhez, elkezdtem felállítani a sátrat. Nóri egy kicsit segített a végén, de nem volt egyszerű így se... Felfújtam valamennyire a két kihozott gumimatracunkat, Nóri pedig megkapta a névnapjára félretett katicás hálózsákot, nagyon boldog volt vele... Este fél tíz körül bújtunk be a sátorba, és jó sokáig nem aludtunk, mert odakintről még jobban beszűrődött a világosság, mintha a házban lettünk volna... Meséltem Nórinak majdnem egy órát, aztán ő kezdett el mesélni nekem... Nem tudom hány óra lehetett, amikor elaludt, de közel járhattunk a 11-hez. Odakint sütött a nap, és szerencsére a házból idáig elért még a wifi internet, így Nettivel tudtunk egymásnak jó éjszakát kívánni (ő nem aludt kint). Nem tudom, hány órát lehetett "sötét", de sokat nem, mert valamikor 3 óra körül arra ébredtem, hogy az első napsugarak már bosszantják a szememet... Nóri hét óra körül kelt fel, és indult a ház felé pisilni. Mondtam neki, hogy várjon meg, és ne csöngessen be, de persze nem várt, mostanában mintha nem hallana meg semmit... Naná, hogy becsöngetett, Netti meg még aludt...
Vasárnap délelőtt sikerült rávennem Nórit, hogy menjünk egyet sétálni, kinéztem két geoládát is a közelben. Kellett hozzá némileg buszozni, de amikor odaértünk a célterületre, a GPS a telefonomban bemondta az unalmast, nem tudtuk megközelíteni egyik ládát sem. A pozíción kívül nem volt semmi támpontunk, így esélyünk sem volt semmilyen formában a sikerre. Nem baj, sétáltunk egy jót, s közben felfedeztünk egy rakás szamócavirágot. Némelyik már zöld gyümölccsé változott, de akkorákká csak, mint a kisujjam körmének a két kilencede. Tán két héten belül be is fognak érni...
A délutánt ismét otthon töltöttük, eszméletlen meleg volt... Másnapra aztán megjött a rossz idő...
 |
| A közeli erdő... |
 |
| Erdei manólány... |
 |
| Vajh, milyen virág? |
 |
| A pünkösdi rózsánk, lassan levirágzik |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése