Tengerpart...

Itt most egy kis csapongás következik, mert ahogy beírtam a bejegyzés címét, eszembe jutott, hogy egy képet nagyon be akartam tenni még az előző bejegyzésbe, de aztán valahogy kimaradt. A konferencia előtt hétfőn én mentem Nóriért az oviba, és az az ötlete támadt őkelmének, hogy vonatozzunk egyet hazafelé. Aznap még a szokásosnál is csinosabb volt, így nagyon örültem, hogy sikerült róla egy jólsikerült képet összehozni:

 

Szerda délután, amikor végeztünk az előadásokkal, visszakísértem a fiúkat a szállodába, hogy át tudjanak öltözni könnyített szerelésbe az esti vacsihoz. Én nem voltam ilyen szerencsés, nem értem volna haza és vissza, így maradtam öltönyben. Miközben Bandi átvedlett, felhívtam Nettit, és csodálkozva hallgattam, hogy merre járnak: a homokos tengerparton töltötték épp az időt... Szó mi szó, elég meleg volt aznap, irigyeltem is őket. Nóri is átvette a telefont, és nagy hangon újságolta, hogy milyen jó dolga is van tulajdonképpen:

A víz nem volt még túl meleg, nagyjából 14 fok lehetett (Netti elmondása szerint majdnem belefagyott a bokája...).

Pénteken aztán én is velük tartottam, mint írtam, de akkor sokkal korábban jutottunk ki a partra, két óra után valamikor már ott voltunk. Tűzött a nap rendesen, ugyanakkor a szél sem tétlenkedett. Nóri aznap már tudta, hogy mire számíthat, így jóval bátrabb volt mint mi, egy alkalommal véletlenül bepottyant a vízbe, de fél óra elteltével egyszer szándékosan is megmerítkezett. Nekem hasonló élményeim voltak, mint Nettinek, azt hittem odafagyok, amikor először beléptem a hullámokba...

Indulás a partra...

Gyere villamos...

Kész a fagyi!

A vödör és a lapát egy idő után magára maradt, Nóri biztos távolban letette a víztől. Legalábbis azt gondolta, hogy biztos távolban van... De ez nem így volt, mert kis idő elteltével jött egy rendes hullámverés, tán az egyik komp okozhatta. Elég az hozzá, hogy arra ocsúdtunk fel, hogy se vödör, se lapát, a hullámok meg majdnem a plédünkig csaptak ki... Nóri el is keseredett, mert a vödör még csak meglett, de a lapát sehol... Szerencsére megtaláltam pár perc múlva, nem ragadta magával a tenger... Nóri fel és alá rohangált, még egy orosz kislánnyal is megismerkedett. Sajnos naptejünk nem volt (korábban csak max 6-8-as faktorú krémeket lehetett kapni, ami csak pénzkidobás...), de most elkelt volna.

Hazafelé a Kadriorg parkban

Sajnos az idő azóta elromlott, szombaton és vasárnap volt még jóidő. Igaz, akkor olyan meleg volt, hogy az orrunkat alig dugtuk ki a házból... De ez majd egy másik bejegyzés lesz.