Lassan a finisben...

Hát lehet, hogy tegnap elfáradtam, de a mai naphoz semmi se volt... Úgyhogy ma tényleg rövid leszek. A reggelem rosszul kezdődött, a törzsfőnök valamiért nem akarta aláírni a szabis papíromat tegnap. Megkerestem, hogy mi a probléma, és kiderült, hogy csak annyi: rossz kategóriát választottam az űrlapon. Hát ott egye meg a fene, bár a titkárnő javasolta, hogy a költözéshez a "special" kategória tartozik. Ki kellett javítani, aztán vigyorogva aláírta...

Megpróbáltam 10 óra után a regisztrációs hivatalt, hogy megindítsam az észt ID kártyát, de nem jártam sikerrel, a lakcímemet még nem regisztrálták. Most, mikor hazaértem este tízkor, várt egy email a hivataltól, hogy a lakcímem regisztrálása 11-kor sikeresen megtörtént. Fél 11-ig próbálkozott a nő a hivatalban, hogy valahogy lássa a regisztrált címemet, aztán feladta. Szóval csak egy fél órával kellett volna később mennem, sok mindennel előrébb lennék.

Valahogy így fog ez kinézni

Jöttek ma a szerelők a bútorokhoz, így bevásároltam némi kaját, vettem egy ruhaszárítót is, aztán irány a ház. Mire odaértem, történtek változások. Arminék összerakták az előszobaszekrényt (sajnos elfeledtem lefotózni...), és megjavult a szellőztetőrendszer is. Amíg nem jöttek a szerelők, elkezdtem pakolni, takarítani. Az alagsori nagyszekrény kivételével az összes szekrényt kitakarítottam, majd kipakoltam a konyha összes dobozát. Ami pohár, tányér, evőeszköz, stb. volt, bevágtam a mosogatógépbe egy próbamosásra. Elég szépen dolgozik, kíváncsi leszek, hogyha koszos cuccot rakok bele, akkor mi lesz. Kimostam a fagyasztós részt is, és bekapcsoltam. Találtam két jégakkut, azokat is lemostam, majd beraktam a fagyasztóba, majd holnap azzal megyek vásárolni. Találtam helyet a mikrónak is...

Nóri ágya, a függönyt még kitaláljuk...

A szerelők csak nem jöttek, felhívtam Armint, hogy mit tud róluk, de nem vette fel. Végül egy óra késéssel beállított a fickó, közben meg Armin hívott, hogy hozzák ma a franciaágyat is, hurrá. Csak öt óra után fognak jönni, és legalább két óra lesz. A Yisk-ös szerelő srác közben nekiállt Nóri ágyának. Mivel nem volt már szekrény, amit kitakaríthattam volna, dobozokat meg már nem volt erőm kipakolni, segítettem a srácnak legózni. Nem volt egyszerű ez az ágy, több óráig tartott, mire összeraktuk.

Közben megjött a franciaágy is, hát annak a matracát aztán küzdősen vittük fel a hálóba, szűkek ehhez a lépcsők. Most már ketten csavaroztak a házban, mint az őrült, engem meg közben felhívott Gabi, aki immáron már a követség titkárnője. Szabadkozott, hogy nem válaszolt a levelemre (pár napja megírtam neki, hogy lassan sínen vagyunk...), és hívott, hogy másnap igyunk meg egy kávét, ő is mesél, én is mesélek... Hát végül is, miért ne. Holnap már se internet (bár lehet, hogy a kódra engednek szerződést kötni, amit ma megküldtek, meglátjuk), se pakolni nem lesz kedvem már estefelé, éppen beszélgethetünk is egy órát.

Pár évig ezen alszunk

Kipakoltam a nappaliba szóló dobozokat is, ezekben voltak a CD-k és DVD-k. Gondolkodtam, hogy nekiállok a könyveseknek is, de nem tudom még, hogy hová tegyük a könyvespolcot, inkább elhalasztottam a dolgot. Visszamentem inkább a srácoknak segíteni. A Yisk-ös koma nagyon lassan haladt a gardróbszekrénnyel, segítettem hát újfent. A hálóban az ágy is lassan készült, majdnem 8 óra volt, amikor az ürge elkezdett összepakolni. Végül is elég szépen megcsinálta... Van némi érdekes illata, ki is nyitottam az ablakot, hogy kiszellőzön.

A ruhák elnyelője

A bútor dobozait nem volt hajlandó magával vinni (mondjuk a másik srác se), így megkértem Armint levélben, hogy légyen már oly szíves, szállítmányozza el, amíg távol vagyunk. Ennyit igazán megtehet, ha már én strázsáltam végig a mai napot a szerelőkkel. A gardrób továbbra sem haladt nagyon, és elmúlt 9 óra is, mire befejeztük. Az ajtók állítgatásával jó sokat elvacakolt a srác, és nem is lett tökéletes. De nekem se volt már nagyon idegrendszerem hozzá, hogy variáljak, majd megnézem egyedül holnap.

Egész nap egy zacskó szárított húst ettem, úgyhogy kellőképpen éhes voltam. Hazafelé a 18-as busz a Vapiano mellett tett le, hát egy percig sem gondolkodtam, hogy betérjek-e vagy sem. Még egy pohár sört is kértem a bolognai spagettihez.

Spaghetti bolognese à la Vapiano

Utána meg végre hazaértem a szállásra, és most tovább nem is mesélek, irány az ágy, utoljára alszok itt...