Vasárnap - és igen, utolértem magam!

Jó hír az arra fogékonyaknak, hogy itt minden gond nélkül lehet kapni szárított húst (jerky). Igaz, hogy a zacskója szerint nem amerikai, hanem Uruguay az előállító ország, de az íze elég jó. A nagyobb bevásárló központokban lehet kapni, a gyártó a Yummi névre hallgat... Egyelőre csak a hagyományos ízesítésűt kóstoltam meg, de majd viszek belőle haza. Imre, Bandi, ti is megkóstolhatjátok majd...

Erről van szó...

A kép máshonnan van belinkelve, remélem nem szűnik meg a webshop, és látható...

Erős fejtörést okozott nekem, hogy ma mit csináljak. Az idő pocsék volt, amikor 10 óra körül felkeltem (2 körül feküdtem le. Éjfél körül kidőltem, de aztán a zuhanyzás valahogy újra életet vert belém, és olvastam az otthoni híreket a neten...), a napot sem láttam, tiszta felhő volt minden.

Először azt találtam ki a reggeli nyámmogása közben, hogy körülnézek a belvárosban, hogy mi a helyzet ott bútorboltokkal, legyen egy kis összehasonlítási alapom. De aztán letettem a dologról fejben, kissé fáradt voltam még a gondolathoz is.

Azt viszont biztosan tudtam, hogy otthon ülni egész nap nincs kedvem, hát elindultam. Valahogy úgy sikerült a séta a központ felé, hogy a piac mellett vitt el az utam. Nagy nyüzsgés volt, azt hittem, vasárnap nincs nyitva. Sokkal csábítóbbnak tűnt, mint a bútorok vadászata, hát bementem. Most már jobban körül tudtam nézni, mint pénteken, akkor csak végigszaladtunk mindenen.

A hőn áhított paprika...

Az első placc, ahová a gyanútlan látogató betéved, a zöldségesek kültéri helye, itt már nagyjából le lehet mérni az árakat. Valami olcsóbb, mint odahaza, valami drágább, de összességében körülbelül ugyanaz az árszínvonal. De legalább van sok minden, ami a szupermarketekből hiányzik. Például a paprika, szerencsére ezt sem kell majd nélkülöznünk. Beljebb jutva a középső nagy csarnokba érünk, itt a zöldségen kívül már ruha is van, de a minőséget és az ízlést futólag áttekintve elmondhatom, itt nem nagyon fogunk venni semmit. Itt lehet leginkább gombával találkozni, a választék bőséges.

Ezek a savanyított gombák...

Vargányák #1

Vargányák #2

Ismét megkóstoltatták velem a savanyított gombát, s mivel tudtam, hogy milyen finom, naná, hogy nem utasítottam vissza. Venni sajnos nem tudtam belőle, nem nagyon van hűtőm egyelőre, ahová betehetném. A hölgyek nagyrészt oroszok, akik a gombát árulják, de az árusok többségére ez igaz a csarnokban. Nem csak a gombások, a többiek is előszeretettel kóstoltatják a nézelődőket, már-már kicsit erőszakosan. Ez a fajta kínálás úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben nálunk kiveszőben van. Azt hiszem, rosszul fogalmaztam az elébb, semmiképpen sem tolakodó, ahogy a portékát kínálják, csak úgy csinálják, hogy egyszerűen pofátlan lesz az ember, ha nemet mond nekik...

A vargányákon most is csak ámultam, két képet is betettem róluk Nektek, gyönyörködjetek. Az ára sem veszélyes, a 200 korona, amit elkérnek érte, nagyjából 3400 forint, szerintem nem sok. Legutóbb a Lehel piacon 6000 volt ugyanez. Na jó, nem ugyanez, ezek a gombák itt sokkal szebbek voltak.

Megkérdeztem egyébként az árusokat, hogy szabad-e fényképezni, de mindegyik csak intett, hogy "davaj", nem foglalkoztak velem. A húsokra és a halakra kíváncsi voltam még, bementem először a húsos részbe. Lehet kapni mindent, van bárány, marha, sertés és szárnyasok. Leginkább a marha és bárány húsok voltak szépek, gyönyörű bélszínt láttam például 250 koronáért, azt hiszem, néha fogok venni.

Ha marhacsontból szeretnénk levest főzni, azt hiszem azzal sem lesz gond, inkább az lesz majd kihívás, hogy találjak olyan fazekat, amibe majd bele is fér...:)

Ponty és csuka...

A halaknál kicsit felemás élményeket sikerült szereznem. Itt már nem kérdeztem meg, hogy lehet-e fotózni, olyannyira nem törődtek velem az előbbi helyeken, amikor megkérdeztem. (Angolul szinte senki nem tud, de érdekes módon mindenkivel meg tudtam értetni magam.) Szóval nézegettem a halakat, és készítettem pár fotót. Az egyik hölgy eladó (nagyjából ötvenes), aki olyan szexi volt, mint Mézga Géza felesége Paula a roppant divatos kis fülmelegítőjével, teljesen tiszta kiejtéssel rám förmedt, amikor meglátta nálam a gépet: "No pictures here!". (Itt nem lehet fényképezni!) Tátva maradt a szám, Lawrence Olivier elbújhat, semmi akcentus, de semmi! El is raktam rögtön a gépet, de a banya nem tudta, hogy pár képet már csináltam...:)

A koha és az angerjas...

 Az első képen méretes csukák látszanak (nagyjából 70-80 centisek), mellettük néhány ponty. A haug szó a csuka, a karp a ponty. Ez legalább hasonlít az angol carp szóra... Természetesen vannak lazacok és más halak (pl. lepényhal) is a képeken, de ezekkel most ne foglalkozzunk. A második képen is vannak édesvízi halak, de a koha nevűt nem találtam meg semmilyen keresési módszerrel, azt hiszem marad a kóstolás. Ha valaki ismeri, sikítson... Bár az ára kissé magasabb, mint a többié. Méretéből ítélve ott kéne hagynom egyért 700-800 koronát. Az alsó tálcában lévő angerjas meg tulajdonképpen angolna.

Ezeken kívül még láttam egy rakás keszeget és kicsi süllőt is, ez utóbbit bitang olcsón árulják, 35 korona egy kiló. Azt hiszem sűrűn fogunk enni... Ezeket sajnos már nem volt módom lencsevégre kapni, de bánja a fene. Mindenesetre látható, hogy a halászlével nem lesz gond, irgalmatlan mennyiségűt tudunk főzni, ha akarunk. Tényleg, most jut eszembe, hogy meg akartam nézni ma egy nagyobb boltban, hogy mi a helyzet a gyufatésztával, de ez elmaradt. Sebaj, holnap úgyis megyek kabátot venni, majd akkor sort kerítek arra is...

A piac után azonban nem volt menekvés, irány a bevásárlóközpontok. Hátha lesz bútorbolt... A Viru keskus nevűvel kezdtem, itt volt a legnagyobb esély, ugyanis ez a legnagyobb, Tallinn központjában van. Van benne egy óriási szálloda is (mint a Westendben...), az alja pedig buszpályaudvar. Bútorbolt nincs benne egy gramm se, ellenben a Pesten is fellelhető összes nemzetközi divatcég képviselteti magát. Fél órát bolyongtam, aztán inkább átmentem egy másikba, ahol Gabival csütörtökön kajáltunk, a Solaris-ba. Ez nem olyan hatalmas, de van benne mozi is (3D is, úgyhogy valamit majd csak megnézek itt...). Bútorboltba itt sem futottam bele egybe sem, de az éhség rám tört, akkor már elmúlt két óra.

A Vapiano belülről...

Először úgy gondoltam, hogy kipróbálom a Lido nevű helyet, kívülről nagyon jól nézett ki. Önkiszolgáló jellegű félig meddig, de annyian voltak a sorukra várva, hogy inkább letettem róla. Nem akartam ugyanarra a helyre menni, mint Gabival, de aztán meggondoltam magam, mert úgy emlékeztem rá, hogy ott saláták is vannak. Ezt a helyet úgy hívják, hogy Vapiano. Érdekes a hely filozófiája, a dolog azzal kezdődik, hogy amikor az ember a földszinten besétál, kap egy mágneskártyát, ezzel kell felmenni az emeletre. Igazából négy kategóriából lehet rendelni: pizza, saláta, leves vagy valamilyen tészta. Ebből már leszűrhető, hogy olasz a konyha. Ha esetleg olyan kaját kér valaki, amire várni kell (a pizza tipikusan ilyen), akkor a pali elővesz egy elektrosokkolóra hajazó ekvipmentet a pult alól, és jól ráijeszt vele a vendégre, ez történt velem csütörtökön. Elkérte a kártyámat akkor, és közben mondta, hogy 15 perc lesz a pizza nagyjából. Utána bedugta a kártyámat a kütyübe, erre annak a szélén kivillant egy rakás piros led, és elkezdett rezegni olyan erővel, mint az első rezgős mobilok.

Nizzai saláta

A pali vigyorgott egy jót (láttam rajta, hogy élvezi az emberek első döbbenetét a szerkezet láttán..), aztán elmesélte a működést. A kártyámat kihúzta belőle, majd lehúztuk a rendelést rögzítő masináján is. Azt mondta, hogy üljek le nyugodtan, és a sokkolót vigyem magammal. Ha újra azt tapasztalom, hogy lebontja az asztalt forgácsokra a rezgéssel, mint az elébb, az azt jelenti, hogy kész a pizzám, visszamehetek érte a pulthoz. Hurrá. Jó ötlet, csak szegény Gabi negyedórát várt rám a cézár salátájával...

A központ épülete

Ezúttal nem volt türelmem várni, így egy Nizzai salátának nevezett találmányt választottam, amit előttem rakott össze az ifjú hölgy. Volt benne sok minden, a távolról tán nem igazán felismerhető szürke massza középen tonhal, kissé töredezett formában. Az egészre reszelt egy kis borsot is. Alul legalább háromféle saláta levele volt joghurtos, fokhagymás szósszal, nagyon finom volt. A kaja rendelésnél csak üdítőt lehet kérni, ha valaki bort, sört, egyéb alkoholt vagy kávét akar inni, arra van egy külön pult. és ott is lehúzzák a belépéskor kapott kártyát. A fizetés több helyen is történhet, és tudtam fizetni a magyar bankkártyámmal is. Látszólag családi hely ez, sok családot láttam itt ebédelni. A pénztárnál ki van téve a gyerekeknek egy tál gumicukor. A gyerkőcök itt is olyanok, mint itthon: épp, hogy túl voltak az ebéden, de amíg apu vagy anyu fizetett, két pofára tömték magukba az édességet.

Feladtam a bútorok utáni hajszát, meglátjuk mi lesz holnap. Addig is még egy képet beteszek ide zárásképpen, itt van a központ. Én a földszinten vagyok elszállásolva (a kaputól balra a második ablak az enyém). Ha hinni lehet az ittenieknek, valamikor ez egy orosz cári laktanya volt...