Ma lényegesen jobb a kedvem, mint tegnap, pedig nem jól indult a nap, sőt. Tegnap este elküldtem Arminnak azt a bútorlistát, amit Nettivel leegyeztettünk. Az elsőre megírt levelemet eltüntette egy lefagyással a Google Chrome, hát ölni tudtam volna, majd egy órát görcsöltem azon a levélen. Kezdhettem elölről... Reggelre meg is jött rá a válasz Armintól, mely szerint kicsit sokallja a végösszeget, ő úgy gondolta, hogy a három havi előlegből ki kellene jönni. Én ezt sejtettem előre, hogy így lesz, csak az volt az érdekes, hogy amikor hétvégén direkt rákérdeztem, hogy ugyan már mennyit szánt erre a dologra, nem kaptam a kérdésre egyenes választ. ("Actually I don't know... What do you think?")
Pedig aztán csak azokban a bútorboltokban néztem körül (a Yisk kivételével), amiket ő javasolt, mert honnan is ismernék én itt bármilyen boltot is... No mindegy, azt javasolta, hogy nézzek körül egy másikban, megadta a bolt koordinátáit. Masku Vesse volt a neve ennek a förmedvénynek, kint van Tallinn legszélén észak-keleti irányban, a Szentpétervár felé vezető út mentén. Állítólag ez sokkal olcsóbb, mint amit elsőre javasolt. Ami igazából felbosszantott, az az volt, hogy megkért, kérdezzem meg, hogy adnak-e kedvezményt nagy összegű rendelésnél, mikor szállítanak, mik a szerelési költségek, etc. Mindezen dolgok, azt hiszem,nem az én dolgom kellenének, hogy legyenek. Ha ő vállalta, hogy bútorok lesznek a lakásban, akkor ezt intézze ő. Ezt meg is írtam neki, jött is rá válasz rögtön, hogy ő ezt nem úgy gondolta, csak jó ezeket tudni, stb.
Mára aztán igazán pocsék idő lett, szakadt az eső rendesen. Áldottam az eszem, hogy nem halogattam tovább a kabátvásárlást, most igazán jó hasznát vettem az új szerzeménynek. Elkértem magam a főnökömtől, aztán irány átöltözni. Még a szél is fújt az eső mellé rendesen, hogy a fene esett volna belé. Az 54-es busz vitt arra kifelé a városból, ez is egy körjárat, mint később kiderült. Kapkodva indultam el, így ezt nem néztem meg tüzetesen, így a buszpályaudvaron nem mertem rá felszállni, mert úgy tűnt, rossz irányba megy.
Gyalogoltam hát vagy két kilométert az esőben az első rendesnek tűnő megállóig, csak ott szálltam fel. Nagyjából negyedóra alatt oda is értem a bolthoz. Külterületen fekszik, és nem csak ez a bútorbolt van ott, hanem egy rakás más bolt is. Igazi gagyivásár az egész komplexum. Benéztem a műszaki boltba is, olyan márkákkal találkoztam, mint még soha. Van élelmiszerbolt is, olyan koszos hipermarketet, mint ez, még életemben nem láttam. Pedig akkor még be se mentem, csak kívülről szemléltem meg.
A bútorboltba érve rögtön láttam, hogy itt aztán nem sok esélyem lesz bármit találni. A bútorok félig meddig kibontva, némelyiken még rajta a csomagolás. A minőségükről már ne is beszéljünk, gyatrábbnál gyatrábbak voltak, tisztelet a kivételnek. A kivételek viszont még drágábbak voltak, mint az előzően javasolt helyeken. Gyerekbútort egyáltalán nem láttam, előszobabútort se, nemkülönben íróasztalt vagy széket. Egyetlen egy dolog jelenthetett volna konkurenciát, ez a fehér szekrény helyére pályázó szekrény volt, ebből találtabb olcsóbbat, bár jóval kisebb is volt.
Csalódottan és dühösen távoztam, semmi értelme nem volt ide kijönni. Az ebédről így persze sikeresen lemaradtam ismét, vettem hát némi péksütit a boltban, megettem az előterében, és visszamentem az esőbe. Visszafelé feltűnt aztán, hogy körjáraton utazgatok, ugyanott szálltam le az autóbusz állomásnál, ahol fel kellett volna szállnom az elején, na mindegy. Visszaérve a szobámba azonnal elkezdtem levelet írni Arminnak. Már reggel sem nagyon kíméltem, amikor választ írtam neki, de most az eső és a tök értelmetlen buszozás még rátett a hangulatomra egy lapáttal. Megírtam neki, hogy az első pillanattól tudja, hogy bútorozott ház kell nekünk, és ő ezt vállalta az első perctől fogva. Azt is tudta, hogy milyen bútorok kellenek, akkor nagyjából árat is kalkulálhatott volna. Ne adj isten, elmehetett volna egy boltba az elmúlt pár hónapba valamikor, kezében a listával, és kinézhetett volna valamit ő is. De ha már nem tette, akkor ha az általa javasolt boltokból választok (hozzáteszem, egyáltalán nem a legdrágább dolgokat), akkor legalább azt fogadja el.
Kihúztam a listából pár dolgot, ami nem létszükséglet, de jó lett volna, és visszaküldtem neki, hogy eméssze ezt meg, mert az újabb javasolt csodaboltban nem volt semmi sem olcsóbb, ha egyáltalán volt is valami értelmes. Ha meg nem tud az én általam választottaknál hirtelen jobbat, akkor keressen, de sürgősen, mert enélkül nem lesz aláírva a szerződés, az bizonyos. Na azért ennyire kemény nem voltam, igyekeztem diplomatikusan fogalmazni, de határozottan, nem akartam a végtelenségig húzni ezt a dolgot már.
No meg megemlítettem neki azt is finoman, hogy 2014-ben lesz majd valaki, aki engem váltani fog. Mivel a főnökeink nagyon nem szeretik a bérlemények váltogatását, erősen amellett lesznek majd, hogy ezt a bérlést fenntartsák, feltételezve, hogy az előző bérlőnek jók-e a tapasztalatai. Ez esetben a most beinvesztált pénze nagyon nem vész kárba. Mert ugye azt elfelejtettem mondani, azt is írta reggel, hogy neki mekkora kockázat ez a bútorvásárlás, mire fogja ezeket használni négy év múlva. Én ezt tudom, meg is értem, de ezért jeleztem az igényemet az első pillanatban, és ő ezt vállalta.
A válasznak meg is lett az eredménye, elnézést kért a "rossz kommunikációért" (!), nem akar ő sem már más boltokban körülnézni, és nagyon sajnálja, hogy amit javasolt, egy vájlingnyi tatukakit sem ért. És persze az a lista is jó lesz a módosításokkal, amit küldtem, megvesz már mindent holnap, csak kössünk szerződést. Úgyhogy holnap megkötjük, ha minden jól megy, utána irány a bútorboltok és a műszaki bolt a gépekért. Remélem pozitív határidőket hallunk majd a bútorboltoknál, és utána mehetek repülőjegyet is venni.
Lebeszéltem a cuccaink kiszállítását is, hétfőn indul ki a kocsi Tallinnba, kedden vagy szerdán ki is fognak érni. Ez azt jelenti, hogy szerda előtt nincs is sok értelme kiköltöznöm innen a szállásról, de csütörtökön tán már ott alhatok, ha megjön legalább valamelyik ágy addig. Armin azt ígérte, hogy minden bútort berendeznek a házba, mire megérkezünk október végén, november elején. Szerencsére az igényelt előlegem is megjött a számlámra, úgyhogy lesz miből kifizetnem holnap a háromhavi bérleti díjat.
Hát ezek a pozitív fejlemények vannak, holnap pedig sok minden el fog mozdulni még pozitívabb irányba. Most már bizakodó vagyok...
Ügyes vagy Tomika, nagyon szurkolunk, hogy ennél azért zökkenőmentesebben teljen ez a röpke négy eszetendő, de ha úgy tetszik bizonyítottál türelemből, tárgyalástechnikából, udvariasságból és tűrőképességből is úgy, hogy közben nem hagytad mgad rászedni.
VálaszTörlésÉn büszke vagyok RÁD!
Hát igyekszem, igyekszem, de még van hová fejlődni, az az igazság...
VálaszTörlésBár egyelőre még minden sikerült...