Megjöttek a csomagok...

A mai bejegyzést asszem nagyon rövidre fogom fogni, mert olyan fáradt vagyok, mint a kutya. Reggel munka előtt írtam egy SMS-t a sofőr srácnak, aki a cuccainkat hozza, hogy mikorra ér nagyjából ide, hogy tervezzem a napomat. Én igazából csak szerda reggelre vártam, vagy maximum ma estére, ehhez képest azt válaszolta vissza fél nyolckor, hogy még 250 km van vissza Tallinnig... Majdhogynem kapkodnom kell akkor magam?



A szabis papírt megírtam azért, de nem tudtam kinyomtatni a gépemen megint. Nem írtam, de sűrűn vannak gondok itt a hálózattal. Fura dolog ez egy "kiválósági" központban... Így aztán kénytelen voltam a titkárnőt megkérni, hogy ugyan már nyomtassa ki. Alá kell íratni a közvetlen főnökkel először (le is pecsételte...), utána kellett volna vele még egy kört futni a törzsfőnöknél, de ő nem ért rá, előadást tartott épp az oktatólaborban. Odaadtam hát az adminos kollégák fejének, viselje gondját a papírnak, de nekem mennem kell...



Nagyon gyorsan összepakoltam a másik bőröndöt is, azért az túlzás volt tőlem tegnap, hogy lötyögni fog... Megtelt ez is szépen. Most már csak a legszükségesebb dolgok maradtak itt a szobában... Nagyon nem tudtam a bőrönddel sietni, így a 17-es buszt pont lekéstem.Nagy gond nincs, mert a 17A mindig pár perccel követi, és ameddig nekem kell, egy útvonalon mennek.



Az Estonia-nál leszállva most sikerült elkapnom a 14-est, ez a gyorsjárat hazafelé, nem áll meg minden megállóban. Eszembe jutott, hogy nincs otthon még egy pohár innivaló sem, amivel szegény sofőrt megkínálhatnám, de a bőrönddel nem nagyon volt esélyes boltba mennem. Az utolsó előtti megállónál (Janseni) van egy bolt, gondoltam ha sok időm lesz, oda visszamegyek valami innivalóért. Amikor leszálltam a buszról, akkor üzent a fickó, hogy kb. egy óra múlva Tallinnba ér...



Gyorsan lepakoltam a házban, és visszamentem a boltba. Vettem ezt-azt inni, meg némi takarítóeszközt, hogy hozzáláthassak a bútorok és a konyha lakhatóvá tételének. Amikor visszaértem a házhoz, pont annyi időm volt, hogy mindent lerakjak, aztán ahogy kimentem az utcára, már meg is jött az autó. Egy fiatal srác vezette, és nem volt vele senki. Kérdeztem tőle, hogy ezt hogyan csinálta, vasárnap indult? Nem, hétfőn 10-kor, és közben kétszer állt meg 10 percre. Na, gondoltam magamban, te sem vagy normális...

Ennyi az 500 kiló...

Próbáltam invitálni, hogy jöjjön be, igyon valamit, lazítson, de nem. Pakoljunk le gyorsan, ő meg indul vissza, Litvániában van szállása. Hát te tudod, barátom... Előszedtem a listámat, ő adogatta a csomagokat, én meg pakoltam a garázsba. Amit leraktam, azt kipipáltam, de a végén nem egyeztünk. Átnéztük az egészet újra, szerencsére megvolt minden. Hívtam még egyszer, hogy pihenjen egy kicsit, igyon, wc, stb., de nem, elindult vissza. Én meg ott maradtam a tengernyi dobozzal...

Ez már tegnap megjött...

Szétnyitható vendégágy, majd tán megy a nappaliba...

Amikor a srác elment, akkor jöttem rá, hogy nem is nagyon néztem körül, hogy milyen bútorok jöttek meg tegnap óta, hisz kapkodva rohantam a boltba. Hagytam hát a dobozokat a csudába, előbb körülnéztem a lakásban. A nappaliba megérkezett az ülőgarnitúra már tegnap ugye, eszt meséltem, most itt van róla egy fénykép is. Van a kisebbik gyerekszobában egy szétnyitható ágy, ami alapból kanapé szerűség, majd tán azt lehozzuk ide, és akkor már sokan elférnek, legalább hatan-nyolcan...



Az előszobában halomban álltak az üres dobozok, hát akkor odafenn is kell lennie valaminek, nosza... Felmentem a hálószobákhoz, de a mi ágyunk még nem jött meg. Nóri ágya már ott volt, de még dobozokban, ezek szerint a Yisk-től az összeszerelős csapatot még nem küldték ki. A második gyerekszobában meglepetés ért. Armin lebeszélt az íróasztalról (szerettem volna egyet otthonra dolgozni), mondván, hogy van egy ebben a szobában, igaz nincsenek fiókjai. Belementem tegnap, azzal a feltétellel, hogy próbáljuk meg így, de ha nem válik be, kell az asztal. Most meg azt láttam, hogy a szobában ott virít az az íróasztal, amit pénteken elvileg nem is rendeltünk meg. Hát sebaj, gondoltam magamban, ezek szerint elrontotta a rendelést... Később be is bizonyosodott a dolog, mert rákérdeztem. Valószínűleg az zavarhatta meg, hogy a kinyomtatott Excel lista a helyiségek szerint volt sorba rakva, nem pedig boltok szerint. Na annyi baj legyen...

A pluszban megrendelt íróasztal...

Télen nagy sikere lesz...

Most betették ebbe a szobába, de a végleges helyét majd kitalálom. Egyelőre jó lesz itt... Nóri szobájában sok újdonság nem volt, itt majd holnap lesz haladás, 3 órára jön az összeszerelő brigád. Azért egy képet innen is beteszek, ez a formás kis madáretető Nóri erkélyén van. Elküldtem neki is a fényképet, nagyon megörült neki...

Itt fogunk táplálkozni...

A konyhába tették be a sarokasztalt, amit Armin javasolt az íróasztal helyett, és valahonnan termett itt egy forgószék is. Nem baj, egyel több hely, ahova le lehet ülni. (A fürdőben is találtam egy műanyagszéket...) Az étkezőasztal is megjött tegnap a székekkel, de erről sem láttatok tegnap semmit, íme:



Balra látszik a sarokasztal, ami fent volt, az asztal mögött pedig a könyvespolc, ami szintén tegnap jött meg. Egyelőre csak ledobták ide, azt hiszem ez majd a lenti kisszobába megy. Utoljára oda mentem be, szerencsére oda is került valami, egy ágy. Eredetileg ezt fentre akartam, de aztán hallgattam Arminra: amíg nincs konkrét használatban a fenti másik gyerekszoba, addig azt dolgozónak használom, addig ez meg itt lent kiváló vendégszoba lesz, még ha kicsi is.

Vendégágy...

Ide pakoltam be az összes könyves és ruhás dobozt később, azért vannak rajta a képen csúfságnak. Lehet, hogy ezen fogok aludni csütörtökön, mert a mi ágyunk a hálóba még nem jött meg, talán addig még megjön.


Az előszobában is ott volt az előszoba szekrény, de a fali része nem volt feltéve. Szétpakoltam a dobozokat nagyjából a megfelelő helyekre, újra megmozgattam mind az 500 kilót... A legnehezebbet, a szerszámos dobozt nem bántottam, a szerszámoknak találtam egy jó kis szekrényt a garázsban. Amikor a dobozokat szétszórtam, kicsit pihegtem, majd kitakarítottam a szekrényt a garázsban. Amíg száradt, kipakoltam a hűtőből minden fiókot, és egyebet. Mire kiszedtem mindent, kiszáradt odalent minden, így kipakoltam a szerszámokat. Még maradt is hely a szekrényben... Elkezdtem a hűtő alkatrészeit lemosni (jó porosak voltak), amikor csöngettek.


Egy orosz pali volt az, egy jó nagy szerszámos ládával. Nem igazán értettük egymás nyelvét, de azt hittem, hogy a Jysk-ből jött, összerakni a két bútort. Felhívtam Armint, hogy itt áll valaki, és nagyon szeretne valamit, mondta, hogy két perc és ott lesz ő is. Amikor megjött, kiderült, hogy az ürge a fenti fehér szekrényt jött szétkapni. Egy olyan cégnél dolgozik, amelyiknek az a profilja, hogy kidobni szánt bútorokat szétszednek, és elszállítanak. Nem tudom, hogy ilyen nálunk létezik-e egyáltalán.


Amíg a pali a szekrényt kapta szét, mi próbáltuk Arminnal feltenni az előszobafalat. Kimértük frankón, hogy hova kell a két lyuk, amikor Arminnak bevillant, hogy ez a fal nagyon vékony, a kapott csavarok nem lesznek jók, elmegy, vesz másikat. Addig én a konyhában folytattam a hűtős projektet, mire visszajött, ki volt tisztítva a felső rész, be is pakoltam az italokat, amiket vettem, és bekapcsoltam. Elindult... A fagyasztós részt teljesen külön lehet kapcsolni, ezt egyelőre hagytam békén, mert megjött Armin.


Fúrtunk egy lyukat, de kiderült, hogy a fal annál is vékonyabb, mint ahogy Armin gondolta. Talán ha fél centi vastag gipszkartonról van szó, mögötte meg legalább 5 centi levegő, és csak utána jön a garázs betonfala. Ehhez bizony jó hosszú csavarok kellenének, és még akkor is bizonytalan nekem, hogy a nagy rés miatt nem fogja-e szétnyírni a csavar a lyukat a félcentis gipszkartonban. Én azt javasoltam Arminnak, hogy a lécek mögé erősítsen két-három másik lécet, csak jóval hosszabbakat, és azokkal fogassa össze az előszobafalat az alsó szekrénnyel, jó sok helyen. Akkor a falat nem is bántjuk, a szekrény meg egyben van. Csak kérdés, hogy így mennyire lesz stabil.


Végül abban maradtunk, hogy most nem bántjuk tovább. Holnap úgyis jön a Yisk-ből a bútoros kolléga, és majd tán lesz valami még jobb ötlete. Armin menten fel is hívta, hogy számítson egy ilyen feladatra is. Hát kíváncsi leszek... A pali közben odafent végzett, és Armin is elment a dolgára. Én tovább folytattam a takarítást, de már kezdtem kissé fáradni. Még a konyhapultot lemostam teljesen, és kicsomagoltam a mikrót. Egyelőre jó helyet nem sikerült neki találni, de még keresem....


Utána még a hálószobánkban a szekrényeket végigtöröltem, hogy a bőröndökből a cuccokat ki tudjam rakni. Máshoz utána már nem nagyon volt erőm, a bőröndök kipakolása után végignéztem az egész házat, hogy melyik szekrényben mi maradt az előző lakók után. Hát maradt kacat szép számmal, a törölközőtől kezdve az izzógyűjteményen át a tisztítószerekig, minden. Lefotóztam ez érdekesebbeket, aztán elküldtem most Arminnak, hogy mondja meg, mit lehet ezek közül kihajítani...

Amikor mindezzel végeztem, délután fél öt volt, és még nem ettem semmit. Mára lezártam a pakolászást, de bevásárolni még elmentem, hogy ne haljunk majd éhen, ha október végén beesünk hullafáradtan. Elmentem a kb. negyedórára lévő, már emlegetett bevásárlóközpontba, és most már olyan szemmel néztem körül, hogy hűtőnk is van... Mindent nem tudtam egyszerre megvenni, amit szerettem volna, de majd holnap is lesz nap.

Most pedig alvás, ez a bejegyzés is jóval hosszabb lett, mint tervezve volt...