Szekönd déj...

Ez immáron ma a második bejegyzés, így most Erős Attilát kell idéznem: "Tessék hangosan örülni!!!"

Az első napot követően összemosódnak a fejemben, hogy mikor mi történt egy hét távlatából. Annyi bizonyos, hogy másnap reggel Imre elment haza, mi pedig kikísértük a reptérre. Nagy tolongás ezúttal sem volt finoman szólva, alig lézengtek páran a reptéren. Amikor odaértünk, Imre meg is kérdezte, hogy ugye ez nem egy bezárt reptér, és ugye nem helyezték át időközben máshová...

Integettünk neki még a biztonsági ellenőrzésre menet, hát ott sem volt az a szédült nagy tolongás... Mivel az én ID kártyámról az elmúlt héten küldtek értesítést a hatóságok, hogy kész van, lehet érte menni (az email teljesen észt nyelvű volt...), így mára be volt tervezve, hogy átvesszük. Átmentünk kocsival a Prisma nevű bevásárlóközpont parkolójába, és mivel még csak pár perccel múlt 8 óra, úgy gondoltuk bemegyünk körülnézni. Akartunk venni pár dolgot (például Nórinak szőnyeget a szobájába), a hivatal pedig csak 9 körül nyitott. Sajnos a bolt sem nyitott előbb, így elsétáltunk a piachoz. Már régen világos volt, de a piacon se nagyon mozgolódott senki. Később megtudtam, hogy ide sem nagyon érdemes 9 előtt kijönni, az élet csak utána indul...

Visszasétáltunk hát a bolthoz, közben az addigra kinyitott. Vettünk Nórinak egy hercegnős szőnyeget, meg még sok minden mást is, már nem nagyon emlékszem (többek között darabolt fát, áramszünet esetére...). Utána átmentünk a hivatalhoz, Netti és Nóri megvártak a kocsiban. Pár perc alatt kezemben volt az ID kártya, mellé a digitális aláírás is. Este le is teszteltem a dolgot, immáron egy háromhavi bérlet büszke tulajdonosa is vagyok... Ezt követően átmentünk az Ülemiste bevásárló központba, itt internetet akartam rendelni az Elisa-tól. Pár percen belül kezemben volt minden (észt ID kártyával valahogy ez is könnyen ment...), volt rá 7 nap próbaidő. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így később lemondtam, ma (11.11.) jönnek egy másik cégtől netet szerelni a házba újfent, de erről majd később.

Vettünk egy olcsó DVD lejátszót (LG-t, ha már a tévé is az) és egy nyomtató-szkenner készüléket. Az Euronics-ban vettem, érdekes módon mindkét készülék esetében megvetettek velem egy plusz kábelt is, amire sok szükség nem volt... Ebédelni a Mekibe tértünk be Nóri legnagyobb örömére. Itt magyar fiatalokkal is találkoztunk, fura volt itt magyar szót hallani... Nórival vettünk egy rakás madáreleséget, délután jól meg is tömtük az ablaka melletti madáretetőt...

Az Ülemiste-ben is bementünk az ottani boltba (ott egy Rimi van, olyasmi nagyságú, mint egy Tesco), ahol Nórinak is vettünk némi rajzeszközt. Ennek délután nagy hasznát vettük, mert még hátra volt aznapra a lakcímnyilvántartó hivatal Nomme-ban, a városrészben, ahol lakunk. Szerencsére Nóri szépen elrajzolgatott az ügyintézési idő alatt, így teljes nyugalomban tudtuk kitölteni a hölggyel a négy oldalnyi formanyomtatványt. Ezúttal nagyon gyorsan ment, és a regisztráció is simább volt, mert másnap meg is jött az értesítés az email címemre, hogy minden rendben van, mehetünk a bevándorlási hivatalba.

- Ejh, de jó ez az 50 fok Celsiusban...

 

       Apa, ez Kelvinben meg Fahrenheitben mennyi????

Hazafelé még megálltunk a Hiiu parknál, Nórinak megígértem, hogy ha türelmes lesz a hivatalban, akkor eljövünk ide. Sok játék nincsen a játszótéren, így kb. húsz perc játék után inkább gombákra vadásztunk a fák között. A kertünkben is nőnek méretes példányok egyébként... Majd a játékot megunva Nóri közölte, hogy irány haza szaunázni. Ő már előző nap is nagyon szeretett volna, de akkor elmaradt a dolog. Amikor hazaértünk, be is izzítottam, de várni kell vele egy kicsit, elvilg két óra alatt éri el a maximumot. Azért mi bementünk korábban, és ahhoz képest, amire én számítottam, Nóri nagyon élvezte a dolgot. Igaz, a felső polcra nem jött fel velünk, megelégedett az alsó szekcióval, ahol körülbelül 50 fok lehetett. Nagyjából egyébként 80 fok körülire lehet felhevíteni a helyiséget, de ennyi nekünk elég is...

Sajnos a netet nem sikerült elsőre beüzemelnem (összeakadt egy régi Pannonos (miket beszélek, már Telenor)  mobil internet telepítéssel. Visszamentem legközelebbi Elisa irodába busszal, hát ott sem atomtudósok dolgoznak. Kaptam egy telefonszámot, hogy hívjam fel azt, őket meg hagyjam békén. Hazaérve fel is hívtam őket, és már már hazai viszonyokat kezdett idézni, amikor ötödször is tovább kapcsoltak. Az első három hölgyike csak szimplán megijedt, hogy valaki angolul beszél, a következő kettőnek meg fogalma sem volt, hogy mit kéne csinálni. Hatodjára végre egy fickóhoz kapcsoltak, aki valamiféle mérnök lehetett, mert nagyjából két perc alatt zöldágra vergődtünk. A net elindult, csak iszonyat lassú volt. Bárhová mentünk a laptoppal a házban, sehol sem lehetett olyan értékelhető sebességet elérni, amivel a Skype-ot videóval is lehetett volna használni. Sőt, a beszéddel is gond volt legtöbbször. Emaileket lehetett azért olvasni, meg a webet nézegetni jó lassan, így el is kezdtem kutakodni, hogy melyik másik szolgáltatót válasszam.

Sajnos a kínálat nagyon limitált. Van két mobilszolgáltató, aki ad mobilnetet, és van két kábeles. Ennyi, Tallinnban nincs több. Az egyik kábeles nem szolgáltat a kerületben, a másik (Elion) pedig csak csomagokban tud gondolkodni (tv, telefon, internet), külön net szolgáltatás nincs. Így döntöttem első körben a megbízhatóbbnak tűnő mobilnetes szolgáltató mellett, de tévedtem. Így aztán ma szerelik az Elionosok a netet a házban, kíváncsi leszek...

Hát aznap kábé ennyi történt...