Érdekes módon, a Metallica koncertjét nem Tallinnba szervezték Észtországban, hanem Tartuba, az ország második legnagyobb városába. Ezzel önmagában nincs gond, illetve két apró dolog: eléggé messze fekszik a fővárostól, szállást pedig lehetetlen volt találni, pillanatok alatt 400 euró környékére kúszott az ottalvás ára. Cserébe a szervezők a hazajutást sem nagyon akarták megoldani, és meglepő módon egyetlen élelmes vállalkozó se akadt, aki buszokat állított volna be a tallinni rajongók hazaszállítására, pedig aztán igény az lett volna rá...
Így ha akartam menni a koncertre, más megoldás nem kínálkozott, mint kibekkelni azt a 4-5 órát, ami a koncert vége és az első busz között eltelik... Eltöltöttem az időt valahogy, de a vége felé azért realizáltam, hogy ehhez már tán nem vagyok elég fiatal...
Délután hatra érkeztem Tartuba, a szervezők azt ajánlották, hogy tömegközlekedéssel menjen mindenki a helyszínre, de nekem eszemben se volt, a forgalmat elnézve. Biztos aszalódhattam volna fél órát a buszon, inkább sétáltam... Sétával is 34 perc volt, és legalább olyan helyeken vezetett az út, ahol korábban gyalog még nem jártam...
A séta vége felé, az utolsó utca végén élelmesek egy családi háznál sört árultak a tömegnek, hát nem hiszem, hogy ez nagyon legális lett volna...
Amikor odaértem végre, a kapunál ez a látvány fogadott:
Szerencsére hamar közelebb jutottam a táblához, szinte semmit nem lehetett bevinni... Sokan a várakozás után szembesültek vele, hogy esernyőt meg hátizsákot nem lehet bevinni (le kellett adni szokás szerint), komolyan, mintha sose jártak volna koncerten...
A jó hosszú séta és sorbaállás után vettem egy sört, szerencsére itt felkészültebbek voltak, mint a GNR esetében, egy perc alatt kezemben volt a Metallica "saját" söre, ami egy elég pocsék ital egyébként:
Mint látszik fent, eléggé esőbe hajló volt az idő, de végül csak a ronda fellegek maradtak, de eső nem esett egész este.
Volt két roppant gyenge előzenekar, és a tömeg pedig elkezdett gyűlni előre, 21:30-ra volt meghirdetve a kezdés. Páran a kerítésen túl próbáltak a kis dombokról benézve élvezni a koncertet, itt a képen még békésen üldögélnek:
Aztén persze biztonságiak elzavarták őket onnan pillanatok alatt... A koncerte a hivatalos adatok szerint 60.000 embert engedtek be, hát annyian biztos voltunk valóban. Nekem kicsit averzióim voltak a koncert előtt... Jó régen voltam már Metallica koncerten, kb 22 vagy 23 éve a régi MTK stadionban, az egy nagyon jó koncert volt. Sajnos azóta a Metallica nem adott ki olyan lemezt, ami számomra nagyon jó lett volna, nekem még még mindig a fekete lemez az, ami utoljára szíven ütött, így hát tán nem is véletlen, hogy a játszott számok közül kevés volt az elmúlt 20 évből, viszont elég sok erről a lemezről:
The Ecstasy of Gold
(Ennio Morricone song)
Hardwired Intro
Hardwired
The Memory Remains
(with extended outro)
The Four Horsemen
The God that Failed
The Unforgiven
Now That We're Dead
Moth Into Flame
Sad but True
Halo on Fire
(followed by Kirk & Rob's… more )
St. Anger
One
Master of Puppets
For Whom the Bell Tolls
Creeping Death
Seek & Destroy
Ráadás:
Spit Out the Bone
Nothing Else Matters
Enter Sandman
A lista itt részleteiben is megtekinthető... A tér a színpad előtt megtelt teljesen, és kezdetét vette a műsor... Nem kellett csalódnom, James Hetfield és a többiek nem felejtettek el zenélni. A közönség lassan melegedett bele a koncertbe, James néha nem is értette, miért nincs több visszajelzés...
Szokásukhoz híven itt is eljátszottak egy helyi (észt) dalt, én sajnos nem ismertem fel...
A koncert második felében volt a csúcspont, eljátszották a One-t és a Master of Puppets-et egymás után, hát majdnem begörcsölt a kezem, mire ezt a 11 percnél hosszabb videót összehoztam...
Nagyjából két óra után búcsúztak el, és a közönség olyan lagymatagon követelte a ráadást, azt hittem vissza se jönnek, sokan meg el is indultak haza, ki érti ezt? De aztán persze visszajöttek még három szám erejéig:
A végét persze tűzijátékkal kellett zárni, mert anélkül már nem is koncert a koncert...
Utána vége lett a shownak, el is kezdtem bandukolni kifelé, de pár perc múlva még visszajött az összes tag a színpadra szóban még egyszer elbúcsúzni. Lars Ulrich azt kérdezte a tömegtől, hogy volt-e valaki az utolsó észtországi Metallica koncerten 1999-ben Tallinnban... Sokan üvöltöttek egy jó nagyot... Utána meg azt kérdezte, hogy ki az, aki még meg sem született akkor... Hát erre már csak vékony lányos őrjöngés volt a felelet:) Elég sok 10 alatti gyereket láttam egyébként szülőkkel...
Besétáltam a városba, a főtérre érve még csak 1 óra volt. Akkora élet volt, mintha délután kettő lett volna, minden bár, kocsma és étterem tele volt Metallica pólós emberekkel... Éhes is voltam, szomjas is, beültem egy olyan helyre, ahol elvileg éjfélkor már zárni kellett volna.. Mielőtt leültem volna, megkérdeztem, hogy van-e még konyha. Hát persze, kettőig biztos lesz...
Volt még háromkor is, mellettem akkor kértek még levest... Hát nem nagyon zárt be semmi, szerintem aznap este óriási bizniszt zárt az egész szektor Tartuban... Mondjuk én már fél négykor nem bírtam tovább ott ülni, félő volt, hogy elalszom... Sétáltam egy jó nagyot (annyira nem esett jól a hat órás ácsorgás után a reptéren), a levegő legalább friss volt... Az utca tele volt emberekkel, hihetetlen volt... Mondjuk a buszpályaudvar felé már ritkult a felhozatal, de ott is sokan vártak, egyre fáradtabban...
Hát az utolsó órát, amíg megjött a busz, eléggé nehezen éltem túl, erősen meggondolom, hogy csinálok-e még egyszer a jövőben ilyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése