Végső simítások...

Lassan végetér az egyedüllét Észtországban (ma utazom), így csak egy pár szó a hét történéseiről. Itt voltak Laciék Görögországból, és kedd este nálunk (nálam) volt egy kisebb összejövetel, 12-en voltunk... Grilleztem ezt-azt, meg próbáltam salátákkal és egyebekkel készülni, de mivel munkából jöttem haza, már előző nap rákészültem. Azért ez itt lent csak az érkezésük előtt készült aznap, de a hat gyereknek kb két percig se tartott ki:

Jól sikerült a buli, éjfél felé jöttünk csak be a kertből a szúnyogok elől... Kedden volt egy találkozóm Misi utódjával, Áronnal és Czövek Tamással, a sörök mellett először ettem életemben "pirított borsót", végül is nem volt rossz...

Aztán tegnap még elmentem egy meccsre is (előtte azért lenyírtam a füvet...), az Eintracht Frankfurt játszott a Flora-val, a helyi zöld-fehér csapattal. Én arra fogadtam, hogy a Flora nem lő gólt, ellenben elveszti a meccset, így a 2:1-es Eintracht győzelem nem az én malmomra hajtotta a vizet.... Az észt tábor az Eintracht szurkolók mellett labdába se rúgott, az észt gól utáni perceket leszámítva olyan érzésem volt, mintha a német csapat játszott volna otthon...

A héten érdekes módon nem vitték el a szemetünket (havonta van szállítás), így kénytelen voltam a szállásadóinkat felizgatni a kérdésben. Kiderült, hogy nem a szokásos kukaprojekt-team jött az utcába (valószínűleg közbeszólt a nyári szabadságolás...), azok meg ezek szerint ennyire bénák voltak. A hírek szerint jövő héten elviszik, végül is nem gond, így még tegnap este a pakolás végeztével és a mai reggeli után is tudtam még bele szemetet dobni...

Hétközben megjött a francia főnököm is, így végre kezd normalizálódni a munkaelosztás, és titkon arra számítok, hogy a következő év némileg könnyebb lesz... Hát majd meglátjuk. Most mindenesetre már csak a délutáni varsói gépre tudok gondolni...