Stockholm, 2019. április 23-28.

Harmadjára (szorosan véve én már negyedjére...) jártunk Stockholmban... Ezúttal viszont nem csak hárman, Nórát is magunkkal vittük, így elfoglaltuk a teljes négyfős kabint. "A" osztályú kabint kértem, így legalább megtudtam mi a különbség: ennek az ablaka valódi, nem a folyosó közepén van, és nem vakablak, így nem volt az a fura bezártság érzésünk, mint az első két út alkalmával...Tallinnból elindulva nagyon csendes volt a tenger, így miután sikeresen elfoglaltuk a kabint, kimentünk hátra a "napozó fedélzetre":

Utaztunk már a Baltic Queen és a Baltic Princess nevű monstrumokon a svéd fővárosba, de most egy újabb hajóval ismerkedtünk meg, a Victoria I egy kicsit még modernebb, mint az első kettő volt. Vacsorára nem fizettünk be (drágábbnál drágább opciók voltak csak), inkább körbejártuk a hajó összes szórakoztatásra kijelölt részét, naná, hogy egyszer csak a videójátékoknál lyukadtunk ki...

A kétszintes, színpadot is tartalmazó "bárt" is meglátogattuk, ahol az érkezésünnkor épp egy Bingo játék kezdődött. Beneveztem, de csak a tapasztalatok mennyisége gyűlt, a bankszámla nem gyarapodott semmivel... Volt távol-keleti cirkusz előadás is kétszer (az elsőt megnéztük), no meg persze tánc orrvérzésig, de este tíz óra körül mi már elmentünk aludni, hogy bírjuk a másnapot...

Reggel én kászálódtam ki a kabinból elsőnek, akkor már bőven a Stockholm előtti szigetvilág csatornáiban jártunk. Szerencsére az idő továbbra is kellemes, a tenger pedig nyugodt volt. Kértem egy kávét az egyik egységben, és kint üldögélve eliszogattam, míg végül a napnak is megnőtt az ereje egy kicsit...

Stockholmban a kikötő mellett a világot rendesen átszabták, nagyívű átalakítások zajlanak, és alig találtuk meg az utat, ami a szállodához vezetett. Aztán persze sikerült, és kb 20 perc séta után már bent is voltunk a szobában a 13. emeleten. Négy főre tervezett szobát foglaltam nyilván, de a szobában a két teljes értékű ágy mellett, csak egy kétszemélyesnek csúfolt kihúzható jellegű kanapéágy volt még, nagyjából 140 centi széles... A két gyermek azonnal elfoglalta a két normál ágyat, nagyon meg se kérdezve, hogy a két felnőttnek jó lesz-e ez a keskeny fekhely...

Lepakoltunk, aztán rögtön indultunk a metróhoz, hogy feltöltsük a tömegközlekedési kártyákat, amiket még a svéd kollégám vett nekem pár hónapja, amikor otthon volt. A stockholmi tömegközlekedés nem előnyére változott az elmúlt pár évben: baromi drága lett (mondjuk korábban se volt olcsó...), a legolcsóbb opcióval is kb 3,2 euró egy 75 percig érvényes vonaljegy (mondjuk bármennyi átszállás lehet...), de a járatok sűrűsége kritikán aluli, és még az is előfordult, hogy a buszvezető egyszerűen meg se állt, csak intett, hogy fullra van, lehet továbbmenni, nincs itt semmi látnivaló... Mondjuk ha ez nem az utolsó nap történik, amikor siettünk volna a kompra, akkor tán kevésbé lettem volna zabos, de így majd nem fogom elfelejteni lejjebb még egyszer megemlíteni ezt...

A cél aznapra a Skanzen meglátogatása volt, mert logikailag ezt kivánták a rendezőelvek: nem voltunk benne biztosak, hogy meg akarjuk-e nézni a Vasa múzeumot, de ha igen, akkor ezt szerdára kellett ütemezni, mert aznap este nyolcig voltak nyitva, és közel van a Skanzenhez... Ja, aznap szerda volt:)

A Skanzen itt jóval több egy normál skanzennél, odabent van egy kisebb fajta állatkert (medve, fóka, szurikáta, gyűrűsfarkú makik, akvárium, stb), és emellett még egy gyerekeknek szóló kisebb farm is van háziállatokkal.... Persze vannak a régi szokásokhoz és népművészethez kapcsolódó programok is, de ezekre nekünk nem nagyon volt érkezésünk, akár egy egész napot is el lehet itt töltenni...

Mi már az elején leragadtunk a makiknál vagy fél órát, igazán mókásak, akár egy bot rágcsálásval is sokáig elvannak...

Ezt követően bebarangoltuk az akvárium többi részét, és utána még egy mókussal is összefutottunk...

Jó sok időt elidőztünk a farmnál is, ahol egy játszótér is volt, aztán a végén már csak arra maradt erő, hogy a skanzen hátsó részében lévő egyéb állatokat is megnézzük, igazából a házakból egybe se jutottunk be... Mondjuk nem nagy tragédia, mert pár éve azok közül sokat megnéztünk...

A skanzen után végül csak lesétáltunk a Vasa múzeumhoz, de mivel Nettivel már láttuk (én már kétszer is...), csak a gyerekeket küldtük be, nekik ráadásul ingyenes is volt... Azt hittem öt percen belül kijönnek, de végül bent töltöttek vagy fél órát, mi meg közben kint napoztunk...

Aznap este a szálloda melletti "török" pizzériában vacsoráztunk, én egy svéd fogást ettem, nagy különlegesség nem volt benne. Kértem egy kávét a végén, azt mondták, hogy öt perc... Tíz perc múlva megkérdeztem, hogy mi van vele, kiderült, hogy ki van téve egy pultra az ingyen szedhető saláta mellé, és annyit öntök (ingyen), amennyit akarok... Ez másnap is így volt egy szintén törökök által üzemeltetett másik pizzériában, érdekes szokás... De a kávé ráadásul finom is volt!

Másnap ismét egy olyan helyre mentünk, ahol már jártunk korábban, de nem lehet megunni. Ez a hely a Tom Tit's Experiment, amihez jócskán kell utazni, mert nem Stockholmban van, hanem Södertalje-ban... Sajnos a külső rész az udvarban épp felújítás alatt van (pedig az az egyik legjobb rész), és erről a weboldalon semmit nem írnak, így mindenki már csak a helyszínen szembesül a dologgal, ami nem szép dolog... De mi is ez a Tom Tit's Experiment? Ha jártatok már a Csodák Palotájában, vagy valami hasonlóban, akkor könnyen el tudjátok képzelni, ha nem, akkor tán a képek mellé elég annyit mondanom, hogy ebben az épületben, a négy szinten a fizika és kémia érdekesebb összefüggéseit próbálják meg mindenféle látványos és kevésbé látványos "kísérlettel" és demonstrációval a gyerekeknek érdekesen bemutatni. Teszik ezt olyan formában, hogy a felnőttek is kiválóan el tudnak szórakozni, mondom ezt annak ellenére is, hogy sajnos nem minden attrakció működik, és leírás sincs mindegyikhez, és némelyiknél elég nehéz kitalálni, hogy miről is szólna az adott szcenárió...

Nyitás után kb egy órával értünk oda, és akkor épp elég sokan voltak, beszabadult néhány iskolás csoport is, mintha nem is lenne iskolai szünet... Voltak új dolgok is, például ez a sötét szoba, ide mi is bementünk Nettivel, amikor már nem kellett sokat várni:

Kint lehet követni a benti kamerákkal, hogy mi is zajlik bent, Nóriék ezt művelték:

Periódusos rendszeres előadó...

A legfelső emeletre az utolsó órában jutottunk el, itt is voltak érdekes kipróbálni valók, a giroszkópot persze mindkét lány letesztelte...

Ki lehetett próbálni azt is, hogy kerekes székkel hogyan lehet közlekedni, hát nem túl egyszerű, bár a lányok egy tíz perc után elég gyorsan tudtak vele menni...

Ilyen is van... Igen, ez egy "szarhatározó"...

Na, ez kinek a tenyere?

Építettünk hidat is!:)

Érdekes megállónév...

Záráskor már igen csak kapkodnunk kellett, hogy még a fenti hidat meg tudjuk építeni, de még el tudunk volna tölteni egy kis időt odabent... Hazafelé betértünk gyorsan a Lidl-be, mert várnuk kellett a buszos átszállásra, és onnan még kb 40 perces metrózás várt ránk (mondhatni érdekes volt a fenti képen a 748-as busz végállomásának neve)... Lepakoltunk a szállodába, aztán elmentünk vacsizni, elvileg egy olasz étterembe, de azt is törökök üzemeltették... Ettől függetlenül a pizza és a lasagna persze finom volt...

Nem kicsi...

A harmadik napot a lazulásnak szenteltük, különösebb tervek nélkül... Reggeli után bemetróztunk Gamla stan-ba, ez Stockholm óvárosi része. Jártunk már itt párszor, és néhányszor elballagtunk már a Nobel múzeum mellett is, ahová viszont most be is tértünk...

Nem tudok senkit sem arra bíztani, hogy ide feltétlenül be kell jönni, maga a kiállítás sajnos nem igazán olyan jellegű, amivel túl sok időt el lehetne tölteni. Igazság szerint én több időt töltöttem a gyerekeknek szóló interaktív részben, mint magában a kiállító részben...

Bárány Róbert oklevelének másolata...

Ebből a fajta csokoládé éremből rengeteg van az ajándékboltban, de azért én megkérdeztem, hogy fémből készült verzió nincs-e, az jobban érdekelne... Hát jó nagyot nevetett a kasszás néni, hogy hát igen, arra lenne inkább itt a legnagyobb kereslet, de azt a faját "ki kell ám érdemelni". Úgyhogy valamit már csak kéne tennem az ügy érdekében:)

A múzeum után sétáltunk egy kicsit, és az egyik csatorna lépcsőinél pihentünk egy darabig, ahol rengeteg féle madár is volt... Pár perc után vettük csak észre ezt a táblát, segít a tollasok azonosításában... Nóriék mellé leült egy fiatal pár, a lánynak volt két műanyag mankója. Ahogy leültek az egyik bepottyant a vízbe, a lányok persze segítettek kihalászni...

Nem messze innen van a Kungsträdgården, amely leginkább a cseresznyefáiról híres: szerencsénk volt, mert éppen akkor virágoztak, nem mindennnapi látvány:

Megebédeltünk, majd még jó sokat járkáltunk, leginkább különféle frinfrancok eladására szakosodott helyeken:

Banánfa, tiszta olcsóság otthonra...

Nem keveset sétáltunk aznap, Nóra kellőképpen el is fáradt... Az utolsó napunk már nem volt teljes nap... Január elején rengetegszer próbáltam kontaktálódni a vidámparkkal, hogy mégis mikor kívánnak kinyitni áprilisban... Ugyanis ezek mindig április vége környékén nyitnak, de a konkrét napot csak az év elején szokták közzétenni.... Viszont nekem le kellett foglalnom mindent január első hetében, csak úgy kaptunk kedvezményes kompjegyet... A másik korlát meg az volt, hogy csak április végéig lehetett az utazást megvalósítani. Ez utóbbi mondjuk nekünk nem osztott, nem szorzott, mert a szünet után az iskola 29-én elkezdődött, így 28-ra (vasárnap) már itt kellett lennünk újra. Nem volt hát mit tenni, a januári határidő utolsó napján úgy foglaltam szállást meg mindent, hogy 27-én fogunk visszajönni. No és persze mi történt, rá egy hétre a vidámpark kitolta a netre a naptár frissítését, 27-én nyitnak, délben:( Nekünk a hajó 17:30-kor indult, azaz legkésőbb 17:00-re a kapunál kellett lennünk a kikötőben. Ez azt indukálta, hogy legkésőbb a parkot 15:35 körül el kellett hagynunk, azaz kb három és fél órát tudtunk odabent eltölteni...

A jegyek árképzése trükkös, mindenkit abba az irányba terelnek, hogy vegye meg a teljes napijegyet, amiben benne van a parkba belépés joga és a játékok korlátlan használata. Lehet külön parkbelépőt és kuponfüzetet venni ugyaebben az árban, de a kettő együtt kb annyira elég, hogy az ember felül négy-öt dologra (a durvább dolgokra több kupon kell), aztán veheti is az újabb kuponokat... Így aztán inkább megvettem mindegyikünknek online a jegyet, így 30%-ot nyertünk, de ugyanúgy sorba kellett állnunk, amikor megérkeztünk:( Szerencsére már ott voltunk fél 12 előtt, így a kapunál lévő sornál viszonylag elől voltunk, így délben kb 5 perc alatt bejutottunk, bár előtte még megnézték a hátizsákokat is...

Odabent óriási volt a tömeg (nyitónap...), így persze a három és fél órába sok minden nem fért bele, de szerencsére nem volt nagy panaszkodás a lányok részéről, amikor már indulnunk kellett. Ami viszont nem tetszett: majdnem minden játéknál külön útvonalat kaptak a "VIP" vendégek, nekik volt egy plusz pecsét a karjukon. Sok helyen több, mint 20 percet várt mindenki, na ők nem:( Ez azért extra nagy taplóság, rengeteg pénzbe kerül a belépő, és akkor még plusz várakozást iktatnak be a rendszerbe...

Ezúttal én sokat nem fotóztam, csak ez a két kattintás volt az archívumomban... Visszafelé a szállodához is kalandos volt az utunk... Hogy a villamos nem járt sűrűn, az egy dolog, meg az is, hogy jó sokan vártak rá a megállóban. Nem kockáztattuk, hogy felférünk-e, 600 méterre volt a buszmegálló a sziget másik végén, elmentünk addig. Közben láttuk, hogy a sziget az autósok részére le van zárva, a rendőrség nem engedett be már senkit, csak taxikat... Hát hiába, az idő is szép volt...

Leértünk a buszmegállóba, pár perc után jött is a busz, de már messziről látszott, hogy tömve van. Amikor már majdnem a megállóban volt, a sofőr integetett a várakozóknak, hogy bocsi, de meg se állok:( Hát remek, a következő busszal (ha arra se férünk fel...), már tuti nem értük volna el a hajót, hát kénytelenek voltunk átmenni alternatívba... Az altenatívát a metró jelentette, amihez viszont kb 1 km-t kellett erőltetett tempóban menni, mert az se járt túl sűrűn szombaton...

Odaértünk, és csak egy megállót kellett vele menni. Én nem akartam leülni, de Netti már olyan mérges volt a társaságra, hogy azt mondta, hogy naná, hogy leül, még a lábát is felteszi:) Persze nem tette fel...:) A metrótól újabb 800 méter séta volt a hotel, ott gyorsan felkaptuk a cuccot a csomagmegőrzős szobából, aztán irány a komp... A szállodától egy kanyargós fedett folyosó vezet a kompkikötőig a kikötő felett, olyan jellegű, mint a hernyó, amit a repülőgépek mellé tesznek, csak persze jóval hosszabb... Kb a felén már túl voltam, amikor észrevettem, hogy Nórit kivéve a többieket nem látom magam mögött. Akkor ránéztem a telefonra, Netti írt, hogy Nóra ottfelejtette a telefonját a szállodában (még jó, hogy észrevette...) és visszaszaladt érte. Amíg ez lezajlott, én az automatánál kinyomtattam a beszállókártyákat, aztán a véghatáridő előtt kb tíz perccel megjött Netti és Nóra is, utábbi kissé fáradtan...

Ahogy sikerült elfoglalni a kabint a Baltic Princess-en (másik hajóval mentünk most...), Nóra elterült, mint egy zsák, egy darabig csak pihegett a sok rohanástól...

Aztán persze feléledt, körbenéztünk a hajón, és naná, hogy a játékterem sem maradhatott ki...

Reggelre durva hullámzásra ébredtünk, Tallinn felé közeledve ki sem engedtek jódarabig a fedélzetre, csak a végén. Akkor azért még rendesen fújt a szél:

Összességében oltári nagy mázlink volt, mert ha a következő héten mentünk volna, akkor hideg, eső és hóesés várt volna, így meg eltöltöttünk Stockholmban úgy négy napot, hogy egyszer sem esett, hideg sem volt, és túlnyomórészt még melegnek is éreztük (16-18 fok)...

Remélem nem most voltunk ott utoljára...