Dalfesztivál, a hétvége, és a heti tervek...

2014-ben sikerült részt vennünk a Dalfesztiválon, amit öt évente rendeznek meg, s mivel én itt voltam Tallinnban, nem hagytam volna ki most sem. Gary-vel péntek este találkoztunk, és nagyjából megbeszéltük, hogy vasárnap majd hogy megyünk, de a szombati napon egyedül indultam el... Előtte otthon azért még gyártottam egy adag rakott kurmplit, hogy ne haljak éhen az elkövetkező pár napban, ha hazaesek éhesen...

Előtte...

Utána...

Mivel még utána elég sok időm volt a hét órás kezdésig, még beiktattam egy látogatást a Tengerészeti Múzeumba, mert meg akartam nézni egy időszakos kiállítást, "Szex és a tenger" címmel. Gondoltam ebből a témakörből sokat ki lehet hozni és érdekes lehet, de durván rámcáfoltak. Az egész kiállítás nem ér sajnos egy bébipisztrángszellentést sem, a létrehozók egy jó nagy terembe összehánytak egy rakás általuk eléggé dekoratívnak gondolt és hajózáshoz köthető tárgyat, jellemzően tengerészek személyes tárgyait, bőröndjeit, etc, de ezeknek a szexhez semmi közük se volt. Volt még egy rakás hajómodell is, amikkel kapcsolatban az ember élénk képzelőerővel el tudja gondolni, hogy a fedélközben a tengerészek pár hónap után mi minden után vágyakozhattak, de ez is eléggé erőltetettnek tűnt...

Az egyetlen majdnem érdekes aspektusa a kiállításnak számomra az alant lévő szobrok voltak:

Ezeket a kutya szobrokat a skandináv régió tengerészei állítólag nagy előszeretettel vásárolták Nyugat-Európa kikötőben (elsődlegesen Angliában), a legenda szerint két célzattal: a többségük üreges volt, és páran ezekben küldözgették a szerelmes leveleket a nőiknek. Hogy ennél miért nem volt értelmesebb megoldás, ne kérdezzétek... A másik magyarázat szerint párban véve hazavitték a feleségüknek, és odahaza beapplikálták dísznek a külső ablakok egyikébe, ahogy fent is látszik. A kutyusoknak alapértelmezés szerint egymás felé kellett nézniük, ahogy a képen is van. Ha a ház ura a feleség megítélése szerint már túl sok időt töltött a tengeren, és a hölgy úgy döntött, hogy most aztán már a hiányérzetet sürgősen pótolni kell, akkor állítólag elforgatta az egyik kutyust, és ha épp arra járt egy erre fogékony hímnemű, akkor ez egyértelmű jelzés volt neki, hogy ide érdemes bezörgetni... Hogy-hogy nem, a leírásban külön kitértek rá, hogy "ez a szokás Észtországban nem volt jellemző". Hát persze, az itteni nők mindenben jobbak voltak, már akkor is...

Szóval eléggé silány volt az egész, ott is hagytam a csudába, és megnéztem a Dalfesztivál felvonulás második részét:

2014-ben már megnéztük a felvonulást, irgalmatlan hosszú, már dél körül elkezdik, és a tömeg vége hét óra környékén gördül be a Dalfesztivál helyszínére... Most én csak menetközben kattintgattam párat, szép könnyű sétával pedig egy fél óra múlva ott voltam a célterületen, akkor még alig is voltak:

Aztán szép lassan gyűlt a tömeg, és a hét órás kezdés környékére Tóniék is befutottak...

A megnyitó meglehetősen sokat késett, és jó sokáig el is húzták, kb fél kilenc körült gyújtották meg a lángot, ami aztán másnap estig égett:

Utána már kezdetét vette a lényegi program, este 11-ig ment az éneklés. A vége felé volt több olyan dal is volt, ahol a kivetítőn írták a dalszöveget is, bevallom, akkor én is énekeltem (bár nem érttem  szövegből sokat), de magával ragadja az embert a hangulat... Néhány videót is betettem ide az első napról...

Hömpölyög a tömeg haza...

A kivetítőn koncert közben felfedeztem egy kollégát, írtam neki üzenetet, hogy jól látom-e, még a színpadról válaszolt, hogy igen:) Hazafelé nem járt semmi tömegközlekedési eszköz a Viruig, így gyalogoltam egy fél órát, de még elértem az utolsó buszt...

Másnap Garyékkel együtt mentünk, Kierannak aznap volt születésnapja, hát igazán nagy partija lett:) Sokkal többen voltak, mint szombaton, egy gombostűt nem lehetett leejteni, de közelekedni sem lehetett sehova. Sajnos eléggé koppra érkeztünk a kezdésre, így a színpaddal szemben esélyünk sem volt leülni, kiszorultunk a fák alá oldalra az első kb 5 órában. Utána szerencsére Kirke egyik barátnője intézett nekünk helyet középen (a szomszédaik elmentek), így a végét már jó helyről tudtuk nézni...

A szombati naphoz képest nekem a vasárnapi program nem volt olyan erős, csak az utolsó egy óra. Észt barátaimtól is hallottam kritikát a műsor összeállításával kapcsolatban, állítólag túl sok volt az új darab... Ezt a részét nem tudom, nekem csak az tűnt fel, hogy sok volt az üresjárat, renegeteg szünet tarkította a délutánt, és sokszor alig a színpad 10 %-án ténfergett valaki. Viszont az utolsó órában megtelt a színpad, mindenki fent volt és énekelt. Na, az a rész lenyűgöző volt...

Néhány kép és videó aznapról:

Összességében nekem ezúttal is nagyon tetszett, de legközelebb szerintem a lenti szektorokba veszek jegyet, a második különösen reménytelen a fenti részen...

A héten sok programom lesz... Kedden és csütörtökön este lesznek észt focicsapatok meccsei az Európa kupában, mindkettőre van már jegyem. Szerdán elméletileg sörözünk egy régi jó magyar ismerőssel, akit már ezer éve nem láttam. Péntek délután pedig munka után irány busszal Sagadi, ott fogok aludni a kastély hostel-jében. Hogy minek? Hát azért, hogy szombat reggel legkésőbb hétkor el tudjak indulni Ouanduba. Miért pont oda? Mert onnan indul az Oandu-Ikla, Észtországot átszelő turistaút... Ez kb 3,5 km Sagadi-tól, és az Oandu-ból induló első szakasz 40 km. Nekem az első szakasz végétől még kb 4-5 km-t még majd sétálnom kell a buszmegállóba, ahonnan majd megy egy busz 21:54-kor Tallinnba, az az utolsó, illene elérni... Azaz, lesz kb 16 órám a kb 50 km-re, ami nagyjából 3,33 km per órás átlag, ami azért teljesíthető úgyis, ha megállok ebédelni Vosu-ban. Érdekes kirándulás lesz...