Még júniusban találta ki Csaba, hogy milyen jó lenne összehozni az észtországi magyar közösséget egy vagy több bogrács gulyás főzése mellett, és fel is vázolt három alternatív időpontot júliusra. Júliusban csak én voltam itt, így aztán csak én tudtam részt venni például a mi családunk részéről, de azért sikerült egy olyan hétvégét találni végül, ahol 40 fölé tudott kúszni a résztvevők száma, és ebből több, mint 20 volt a gyermek...
Én Csabáékkal mentem együtt kocsival, mert a végleges helyszín Hiiumaa lett, oda pedig másképp nagyon nem lehet eljutni, és még ugye kompozni is kell. Péntek délután indultunk el, szerencsére az idő nagyon kegyes volt hozzánk... Nem először jártam a szigeten, 2014-ben
az egyik utolsó kirándulásunk az volt, hogy két napon át barangoltunk itt, akkor is nagyon tetszett...
A komp Haapsalu után kicsivel indul a szárzaföldről, így még a komp előtt megálltunk kávézni Haapsaluban. Teljesen véletlenül egy flamingós kávézónál, ahol még a süti is finom állítólag, de én nem próbáltam ki (kicsit soknak tűnt rajta a túrókrém...). Minden flamingós a kávézóban, de szó szerint:
Larry egész jól tűrte az autózást és a kompozást is, és ezúttal meg sem ugatott egyébként, tán azért, mert hétfőn Csabáéknál vacsoráztam és még friss lehetett az élmény...
 |
| Kissé fújt a szél... |
Hiiumaa-n, a rendezvény színhelyén egy házat béreltünk ki, aminek volt két szárnya. Persze itt nem fért el mindenki, a többség más helyeken volt elszállásolva, és a társaság nagy része csak másnap érkezett. Aznap estére nem volt tervezve főzőcskézés, így amikor mindenki megjött, egy közeli étterembe mentünk el vacsorázni, a tengerpartra...
 |
| A szállás.. |
Én még erőteljesen a
csütörtöki Metallica koncert utóhatásait nyögtem, így a vacsora után, amikor visszatértünk a házba, szinte azonnal lefeküdtem, és szerintem öt percen belül aludtam is... Másnap a reggeli után nekiálltunk az első bográcsnak, és kezdtek szállingózni az emberek. Laciék is itt voltak szabadságon Görögországból, így ők ezen a napon mindenkivel tudtak szinte találkozni, aki tervbe volt véve...
Csabával mi az első gulyást nagyjából délután háromra fejeztük be, István akkor már javában rotyogtatta a másodikat:
Este hat körül készült el a harmadik verzió (Lakatos István remekműve...), nekem az ízlett a legjobban, és nyolc óra felé még egy adag paprikás krumpli is realizálódott, na arra én már nem neveztem be:) Mint a képeken is látszik, gyünyörű idő volt szombaton is, s emellett mindenki jól érezte magát, a gyerekek is, akik a közeli óvoda játszóterén töltötték szinte az egész napot...
Nagyjából este 11 után kellett bejönni az udvarról a szúnyogok miatt, de utána még volt szauna is, meg éjjel fél kettőig beszélgetés... Vasárnap nem sok időnk maradt a kompig, de egy kis kirándulás a Kõpu világítoronyhoz belefért, erről az 1531-ben épült toronyról a korábban belinkelt 2014-es posztban írtam részletesebben, persze most is felmásztunk:
Tudtam bővíteni az éremgyűjteményemet is, viszont a világítótornyos útlevelem otthon maradt sajnos:
A hajón sokakkal együtt utaztunk visszafelé, és mindenki egyetértett abban, hogy ezt az eseményt jövőre meg kell ismételni, jó előre kitalálva az időpontot. Nórival beszélgettem tegnap este, látta a képeket, és nagyon sajnálta, hogy nem tudott ott lenni. Talán majd jövőre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése