Szerencsére az immár már hagyományosnak mondható prágai sörös kirándulást idén sem kellett kihagynom, bár egy nappal kénytelen voltam előbb indulni, mint a többiek... A többség Budapest térségéből jött ugyanis autóval pénteken, és ha én Tallinnból indulok szintén péntek reggel, akkor lemaradtam volna a program feléről... Így aztán elindultam már csütörtök délután, még a temető felé induló tömeg nagy rohama előtt, ugyanis aznap volt a Győzelem Napja...
Varsón keresztül mentem, és ezúttal villamossal mentem ki a reptérre, mert csak egy kis hátizsákom volt. Kiérve bevásároltam néhány sört az útitársaknak, gondolva külön Suba Petire is, aki sajnos egy műtét miatt idén nem tudott velünk tartani... Amikor Varsóban átszálltam, akkor láttam ezt a képet, Nóri közben odahaza macaron-t készített. Hát jó kis pepecs munka...
Prágában már este tíz körül szálltam le, gyorsan vettem egy háromnapos tikettet az automatból, aztán felültem a buszra, irány a szálloda... Megettem a maradék szendvicset, és a megérkezés örömére ittam egy sört a recepción, s persze rögtön el is küldtem a képet a még csak lélekben készülő sörtársaknak:
A recepciós csávó nem volt a helyzet magaslatán egyébként... Ugye én egy nappal előbb érkeztem, de a terv az volt, hogy másnap beköltözik hozzám Imi barátom, és a következő két éjszakát együtt töltjük. Nekem az lett volna a logikus, hogy a következő két napra is maradok abban a szobában, amit elsőre kaptam, de nem:) Komolyan mondom, reggel ki kellett jelentkeznem, le kellett adni a kulcsot, a csomagomat, és csak délután két óra felé kaptam egy másik ugyanolyan kétágyas szobát... Ja, bocsánat, volt különbség, mert az elsőben két külön ágy volt (ez lett volna a logikus és preferált a továbbiakban is...), de a péntek ebéd után kapott szobában már franciaágy volt, még szerencse, hogy külön ágybetétekkel... Na szóval a csehek sem mind atomtudósok, annyi szent...
Másnap reggel marhára ráértem felkelni, a többiek kb 14-15 óra között tudtak csak érkezni. A szobát persze le kellett adni reggeli után, ahogy a recepciós mókus mondta előző este... Utána körbejártam a környéket, és meg is
ebédeltem, hogy legalább ezzel ne legyen gond:
Végül aztán a társaság csak délután három után futott be, beleszaladtak egy csomó felújításba és dugóba. Sajnos nem mindenki tudott eljönni mint írtam, Suba Peti csak lélekben és Pimpáék ötletéből kifolyólag kartonon volt jelen:
Aznapra négy hely volt betervezve, de csak három lett belőle végül... Réka mindig nagyon tuti prospektusokat készít, az idei példál
ilyen lett (érdemes vetni rá egy pillantást már csak a nívó miatt is...) Az első helyen a csaposnéni csak nézett, hogy mit nézegetünk, és hogy-hogy a "magazinban" benne van az ő sörözőjük, ő nem is tudta, hogy magyar újságban írtak róluk:) Mondtuk neki, hogy ez nem újság, hanem csak nekünk van, nem akarta elhinni, hogy ekkora hülyék léteznek a világban... Végül aztán kikönyörgött egy példányt tőlünk, szerencsére Réka többet is nyomtatott...
A következő helyszín olyan volt kívülről, mint egy kultúrház (valaha az is volt..:), és hogy a kulturális jelleg még jobban kidomborodjon, volt egy periódusos rendszer is a falon...
A vacsorahely előtt még egy kis túránk is volt, ráadásul kéktúra:)
Aznap Nóri odahaza nekiállt macaron készítés második fázisának Nettivel, amikor hazaértem, még én is meg tudtam kóstolni, finom volt:
Másnap az első hellyel nem volt nagy szerencsénk... Már eleve furán fogadtak minket, mert "csak" sört akarunk inni, és nem akartunk enni. Épp azon gondolkotdunk, hogy ott hagyjuk őket a susnyásba, de aztán csak összehegesztettek nekünk két asztalt, és legalább le tudtunk ülni. Kihozták a sört, ami egész kellemes volt, és már mindenkinek a fejében kezdett megfogalmazódni a gondolat a következőre, amikor nem várt események következtek be... Megjelent egy rakás ember a kerthelyiségben, de hátrébb még voltak asztalok, ahová le tudtak volna ülni... A pincérek nem oda küldték őket, hanem fogták magukat, és minket akartak hátra zavarni... Sőt, nem csak akartak, határozottan szóltak, hogy húzzunk oda, de gyorsan ám... Hát így aztán a második sör rendelése gyorsan ignorálva lett, a számlát meg fillérre kiszámoltuk, ilyen produkció nem ér egy vas borravalót sem... Bár fel volt tüntetve (hibásan) angolul, hogy a számla ugye nem tartalmazza a jattot, de ezt mi csak annyiban vettük figyelembe érthető módon, hogy kicsit segítve kijavítottuk a számlán a helyesírási hibát... Úgy látszik minden évre kell valami negatív élménynek is lennie...
Ezt követően egy sokkal jobb helyre tértünk be, amely híres az öklömnyi májgombócáról, hát tényleg elég finom is...
Picikét megkönnyebülve tettünk egy kis sétát a közeli parkban, ahol a lenti publikus "kertre" lettünk figyelmesek, ide szinte bárki azt ültet, amit csak akar...
A séta kissé öncélú volt egyébként, mert kicsit várnunk kellett, míg a következő egység kinyit, de szerencsére nem sokat. Mindenesetre kész öröm volt, hogy kinyitott, mert pár perc múlva nem csak eső kezdett esni, de jég is...
Nem volt mit tenni, meg kellett várnunk a végét (durván esett), és csak utána tettük át jelenlétünket a vacsora előtti utolsó helyre, amely már egy modernebb bár volt, rengeteg divatos sörrel a csapon. Nem foglaltunk helyet, de szerencsére volt egy magyarul is tudó pincérlány, aki tanácstalanságunkban segítségünkre sietett, és valahogy eszközölt nekünk egy könyöktámasztós asztalt...
A vacsorát egy igazi békebeli cseh étteremben költöttük el, itt is jó nagy kivetítőkön azért ment a hoki vb, a csehek épp nem is tudom kivel játszottak. Mindenesetre sokan zászlókkal és hokismezbe öltözve nézték a meccset...
Maradtam a knédlis megoldásnál, be is vált:
Másnap reggel a többiek reggeli után megnyomták a startgombot, Imi barátom kicsit sietősen is, mert ezt sikeresen ott hagyta a szobában, én már persze későn vettem észre, de azóta már visszakerült hozzá a cucc...
Nekem még szabad volt a délelőtt, így elsőzör is kiegyensítve a programot, elmentem arra a helyre, ami az első nap időhiányban kimaradt:
Bizony, jól látjátok, vannak mangalica fogások...
Én nem ettem azonban semmit, mert volt egy ebdémeghívásom, amire természetesen nem mondhattam nemet. Egy kedves barátom már jó ideje Prágában él és dolgozik, hozzájuk voltam hivatalos ebédre. Hát jó rég nem láttuk egymást, így hamar elrepült az a pár óra, ami nekem a varsói járat előtt még adatott... Szerencsére Annamari kivitt a reptérre, így nem kellett sokkal korábban elindulnom. Varsóban még meg tudtam vacsorázni is, rám is fért, mert csak éjfél körül értem haza...
 |
| Pörköltszerű valami gombával a varsói reptéren... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése