Riga, 2019. április 9-11.

Ez a rigai kirándulás nem volt tervezve, de mivel akkor még csak ketten voltunk a részlegen, és az észt kolléganőnek nem fért bele a programba, így nekem kellett mennem, de ide azért szívesen megyek, így nagyon nem bántam... Készítettem ezúttal is galériát, a képek itt vannak...

Az áprilisi időpont akár azt is sugallhatná, hogy a többszáz kilométerrel délebbre lévő városba már az éledező tavasszal érkeztem meg, így én is úgy készültem, beraktam még a futócuccot is. No de itt északon semmi sem úgy van, ahogy az néha normális lenne: mind Tallinnban, mind pedig Rigában nem egyszer hó esett azon a héten, így szóba sem került az, hogy a tavaszi szellőben csökkentsem a pocakom méretét... Kénytelen voltam hát még nem ismert sörözőket látogatni, ami pont az ellentétes hatást váltotta ki...

Rigába repülővel menni barokkos túlzás, a buszos út ellenben 4,5 óra, amit azért jól ki kell tölteni, ha az ember nem akarja halálra unni magát. Szerencsére nekem rengeteg olyan olvasnivalóm van, amihez a hátralévő életem is kevés, így ebből nagy gond nem származott. A hotel a buszállomástól egy lépsére volt csak, így a lepakolás végeztével hamar ebédhez jutottam, utána pedig sétéltam egy nagyot a sok ülés után...

Mint említettem, az idő nem volt a legjobb, de legalább a séta alatt csak hódara esett és nem havas eső, így mozgás közben nem volt az az érzésem, hogy most azonnal haza kéne menni...

Időnként beültem egy-egy helyre (ezekről majd a sörös blogban lehet ám olvasni idővel), például ide, ami elvileg söröző, de szemlátomást családorientált, a polcokon ha 30 társasjáték nem volt, akkor egy sem...

A városról magáról ugyanaz a benyomásom, mint öt éve, amikor utoljára itt jártam: leszámítva a szigorúan vett óváros környékét, sajnos vannak nagyon lepusztult épületek és városrészek, mint például ez a kapu is itt:

Mondjuk legalább egy sörfőzde volt itt az udvarban, ami némileg javított a helyzeten...:)

Másnap az egész nap munkával telt, és mivel nem kaptunk ebédet, abban az egy órában kijöttem levegőzni, és a közelben egy söröző/étteremben költöttem el az ebédet, ahol jutányos áron adták a napi menüt, amiben egy leves, főétel és egy ital (üdítő, tea vagy kávé) is benne volt...

Mondjuk az adagok nem voltak nagyok, de annyi baj legyen... A munka után volt egy kis rövid ice breaker jellegű beszélgetés, de szerencsére nem volt hosszú, így volt időm kicsit a városban sétálgatni újra. "Eltévedtem" egy sörös boltba (vettem néhány lett sört), és mivel angolul társalogtam a boltos sráccal, felfigyelt rám egy Mikulás-szerű, totálisan ősz, szakállas egyén. Rákérdezett, hogy honnan jöttem, gyorsan megbeszéltük, hogy Magyarország, erre ő azt mondta, hogy ó, de jó, van ott tulajdonrésze egy kocsmában, de Rigában is van neki egy... De egyébként ő amerikai, aztán gyorsan megkérdezte, hogy Budapesten élek-e, mondom nem, most éppen Tallinn... Ő, de jó, mert ott is résztulajdonos egy kocsmában, a Brewdog pub, ismerem-e? Mondom neki, "de jó", mert annak közvetve én is tulajdonosa vagyok...:) Erre azt mondta, hogy ne már, én meg dehogynem... Mondtam neki, hogy persze csak befektető vagyok, ja így már érti... Arra már nem is volt idő, hogy megkérdezzem, vajon Pesten melyik kocsmában érdekelt, mert le is lépett, az egész konverzáció nem volt több két percnél...

Meglátogattam néhány új helyet még, amelyeket az Untappd és a Ratebeer javasolt (részletek majd a sörös blogban idővel, mint ahogy majd az előző napról is), majd vacsorára a Folkklubs Ala Pagrabs nevű helyre mentem, ami régebbről kedvenc helyem volt, de mostantól már lehet, hogy nem lesz az... Az új helyszínen kissé túl nagy volt nekem a nyüzsi (persze lehet, hogy csak azért, mert koncert is volt aznap...), alig találtam szabad asztalt. A sörkínálatban a kommerszebb lett közműves sörök vannak csak, és sajnos az étel sem volt most a legjobb. Csülköt kértem (egyszer már ráfarargtam pedig már a csülökre Rigában...), ami nem volt kellőképpen megsütve (a bőre sem ropogott), a krumpli nyers volt, és szószként pedig natúr tejfölt sercintettek a tányérra egy nagy marékkal...

Nem volt jó élmény tehát, de le kellett sétálni egy kicsit, mert azért a hasamat eléggé megülte...

A nap lezárása képpen a szállodához közel még beültem egy pohár sörre, és ahogy leültem, ez a kutyus telepedett mellém:

Nem piszkált, vagy ilyesmi, nem is zavart, én meg megvakartam a füle tövét, amit hálásan tűrt... Az utolsó napon szerencsére nem húzták el az időt a szervezők, így a hosszú buszos út előtt még volt időm ebédelni, és egy kicsit kiszellőztetni a fejem...

Érdekes felvetés...

Utána visszamentem a hotelbe a cuccomért, és kiballagtam a buszpályaudvarra. Ott a csatorna miatt rengeteg madár van, és persze leginkább az emberek által szanaszét hagyott morzsákból élnek. A csatorna túloldalán ott a piac, ott is akad ennivaló, a buszpályaudvar oldalán meg a várakozók szendvicseit is simán megpróbálják megdézsmálni...

Amíg vártam a tallinni buszt, kijött egy srác az épületből, a kezében frissen vásárolt pizzaszelet. Leült vele a padra, és elkezdte volna enni, de a két lefotózott delikvens éktelen üvöltözés közben megpróbált szintén csatlakozni a lakomához... Szerencsétlen gyerek inkább visszament a büdös épületbe...

Visszafelé annyival volt jobb a helyzet, hogy szerencsére le tudtam szállni a város szélén, így hamarabb hazajutottam, mintha a buszpályaudvarról kellett volna előadni ugyanezt...